Csiki Iskolakert Tanösvény

Írta: Katona Noémi

A Csiki Iskolakert Tanösvény vezetőfüzetét igyekeztünk eleve úgy megalkotni, hogy szinte bármilyen kert, park felfedezésére, bejárására, mélyebb megismerésére alkalmas legyen, akár iskolai foglalkozáson, akár közös családi program színesebbé tételére. Kissé nagyobb gyerekek önállóan is kalandozhatnak a kert szegleteiben vezetőfüzetünk segítségével, hogy jobban megismerjék annak lakóit. Lássuk hát, kik is azok?

1. AZ ISKOLAKERT MADARAI

Kedvesek, szépek, érdekesek, jól esik nézni, hallgatni őket, közben pedig védik a kertet pl. a rovarok káros túlszaporodásától. (Egy széncinege egy évben 1,5 kilónál is több rovart eszik meg. A világ összes rovarevő madara pedig évente 400-550 millió tonna rovart, ami körülbelül annyi, mint amennyi húst és halat az emberiség fogyaszt el egy év alatt!)

Mi kell a madaraknak? Zavartalan fészkelőhely (cserje, lombos fa, odú); eleség (télire rendszeresen feltöltött etető és fák, bokrok rajtuk maradó terméssel, bogyóval); víz (jó ha van itató).

Felfedezni való: Megnézheted, hogy a Madártani Egyesület alábbi tablóján lévő madárfajok közül hányat láttál már a környéken. Nézz körül, hátha most is látsz egy-két madarakat a kertben! Felismered őket, tudod mi a nevük? Keresshetsz etetőket és mesterséges odúkat is a közelben! (Segíthet „Az iskolakert jellemző, őshonos fái” tábla.)

Kép forrása: MME

2. KONYHAKERT, VETEMÉNY

Már 20 négyzetméteren is lehet természetközeli kertünk. Ehhez engedjünk teret a természetes folyamatoknak, illetve másoljuk le őket! A növényeket a nekik megfelelő helyre ültessük (talaj minősége, napfény, víz-viszonyok stb.)! Sokféleség: minél többféle növény van a kertben, annál kisebb kárt okoz közöttük egy betegség. Ismerjük meg a növények, állatok tulajdonságait, vegyszerek helyett használhatunk védőnövényeket, növénytársításokat!

Néhány védőnövény: a büdöske drótféreg, fonálféreg, sárgarépalégy ellen; a körömvirág fonálféreg és levéltetű ellen; a kakukkfű, a levendula és a zsálya hangyariasztó; a fokhagyma lisztharmat, szürkepenész, fonálféreg, burgonyabogár, lótücsök, földibolha ellen.

Növénytársítások pl.: a hagymák és a répafélék védik egymást (répalégytől és hagymalégytől); kukorica-futóbab-tök: a kukoricára a bab felfuthat, a bab cserébe takarja a tövét (kiszáradástól véd), és tápanyagdús talajt biztosít, a tök pedig a bab után tovább takarja a talajt, és gyomelnyomó is.

Felfedezni való: Felismered valamelyik növényt az iskola konyhakertjében? Látsz itt valamit az előbb említett védő- és társnövények közül?

3. VÍZ, ESŐVÍZ, ESŐVÍZGYŰJTÉS

A szilárd burkolatokról lefolyó esővíz hasznosítása mellett nagyon fontos, hogy a talaj is sok vizet tudjon elraktározni. Ehhez az kell, hogy:

- Jusson bele elég! A kopár talajfelszín könnyen összetömörödik, és a víz elfolyik róla, mielőtt mélyebbre szivároghatna. Ha növényzet takarja, akkor átereszti a vizet, a gyökerek pedig levezetik azt a mélyebb rétegekbe is: pl. vadvirágos gyep, talajtakaró növények (ibolya, kis télizöld), bokrok, fák.

- Meg is tudja tartani! Minél lazább szerkezetű a talaj (gyökerek is lazítják), és minél nagyobb a szervesanyag-tartalma (lebomló növényi hulladékból – pl. avar, komposzt), annál több vizet képes magába zárni. Mint egy nagy szivacs! A növények ezt a vizet szép lassan fel tudják majd venni.

Felfedezni való: Nézz szét a környéken! Szerinted hol lehetne javítani a talajfelszín állapotán és hogyan?

4. TALAJ ÉS KOMPOSZTÁLÁS

A növényi és állati (szerves) hulladékot a lebontó szervezetek (baktériumok, gombák, férgek, ízeltlábúak) alakítják át a növényeknek felvehető anyagokká. Ők többnyire a talaj párás, hűvös, sötét mélyén érzik jól magukat:

- Növényzet a gyepszinten: Véd a tűző naptól, a kiszáradástól, és alatta lazább a talaj szerkezete.

- Ahol nem lehet növénytakaró, ott mulcsozhatunk (fedjük a felszínt vegyszermentes fanyesedékkel, avarral, szalmával stb.).

- Lehetőleg ne forgassuk ásással a felszínre a talajlakókat, csak lazítsuk fel a földet ásóvillával!

Felfedezni való: Keress kisebb avarkupacot, korhadó ágakat, nagyobb követ a földön, és kukkants be alá! Hátha találkozol néhány lebontó állatkával: szárazföldi ászkarákkal („pincebogár”) vagy ezerlábúval.

NE bántsd, csak figyeld őket, aztán óvatosan helyezd vissza a menedéküket!

5. BEPORZÓK ÉS RAGADOZÓK

Természetközeli kertben vegyszerek helyett a levéltetűt írtja pl. katica, fátyolka, zengőlégy, pók; a cserebogarat és lárváját rigó, veréb, varjú, sün, cickány, vakond; a meztelencsigákat rigó, sün, vakond, varangy, ásóbéka, cickány, futóbogár, futrinka. Érdekesség az éticsiga, aki bár időnként zöld növényt is eszik, de a korhadék az alaptápláléka, és szívesen fogyasztja más csigák tojásait is!

A kis ragadozók érdekében építhetünk: rovarhotelt (ág- vagy nádköteg, lyuggatott fatönk); gyíkvárat (napsütötte kőhalom); békagarázst, süntanyát (farakás, gallykupac, avarkupac); denevérodút fából.

Engedjük el a „fertőtlenítési kényszert”! Fontos, hogy egy természetközeli kert soha sem lesz teljesen „kártevő-mentes”, mindig élnek viszont olyan állatok is a területen, akik számukat kordában tartják. Az egészséges egyensúlyban lévő életközösségben nincsenek abszolút „hasznos” és „káros” szereplők.

Például mindig lesznek a kertben levéltetvek, de nem akkora számban, hogy komoly kárt okozzanak. Kellenek is, hiszen ők biztosítják pl. a terület katicáinak a fennmaradását, akik egy esetleges tetű-áradat ellen fel tudnak lépni. A rigó egyik kedvenc eledele pedig éppen a „talajjavító” földigiliszta, de emellett rengeteg csigától, cserebogártól szabadítja meg növényeinket. A vakond lehet, hogy néha véletlenül kitúr egy-két növényt a veteményből (nem eszi meg!, csak arra ásta a járatot), viszont ő is kíméletlenül irtja a pajort és a csigákat. Minden őshonos faj jó helyen van tehát, az arányokat pedig egy egészséges rendszer be tudja állítani, a kilengéseket helyre tudja billenteni.

Felfedezni való: Keress nyíló virágot (ágyásban, bokron, fán), és figyeld meg, hogy látogatja-e beporzó rovar! Vagy nézz körül a kertben, hol lehetne még „ragadozó-menedéket” kialakítani, pl. a sünöknek, békáknak egy avarkupacot bokrok tövébe felhalmozva.

6. AZ ISKOLAKERT FÁI I.

A fák a testi jólétünk mellett lelki jólétünkhöz is hozzájárulnak. Jó nézni őket, hallgatni lombjuk susogását, kellemes a közelükben lenni. Ne feledkezzünk el azonban a cserjékről, bokrokról sem! Az a jó, ha a talaj és a lombkoronaszint közötti tér sem marad üresen, hanem cserjék látják el benne a levegő-tisztító, a klíma-kiegyenlítő és egyéb feladatokat. Például a szél ellen akkor a legvédettebb a kert, ha a fák alatt sem tud teljes erőből befújni, a bokrok alja pedig olyan búvóhelyet, élőhelyet biztosít, amire egy fa nem alkalmas.

Felfedezni való: Nézegesd a különböző fafajtákat, és tanulmányozhatod kérgüket, alakjukat, ágrendszerüket, továbbá évszaktól függően levelüket, virágjukat, termésüket is. Beazonosításukban segíthet az oldal alján látható összeállítás, és az induló állomáson látható „Az iskolakert jellemző, őshonos fái” tábla is!

7. AZ ISKOLAKERT FÁI II.

Őshonosak azok a fajok, amik természetes módon vannak jelen egy élőhelyen, legalább kétezer éve. Ott fejlődtek ki, vagy spontán módon terjedtek el, nem pedig (tudatos vagy véletlenszerű) emberi beavatkozás eredményeként. Ellentéte az idegenhonos vagy jövevényfaj, amelyet behurcoltak, vagy betelepítés útján került hozzánk. Egy idegenhonos fajt akkor nevezünk invazívnak, ha tagjai már tudatos emberi közreműködés nélkül is olyan hatékonyan tudnak terjeszkedni, hogy közben kiszoríthatják az őshonos fajokat, felborítják az élőhely egyensúlyát, akár teljesen tönkre is tehetik azt.

Felfedezni való: Megpróbálhatsz beazonosítani néhány konkrét őshonos fafajt a közelben. Felismered a juhart, a hársfát, a nyárfát vagy a kőrist? Használhatsz fa-határozót is, vagy kérj segítséget egy témában jártas ismerőstől! A 7. állomáson található panorámaforgató játék (alább is látható) képeit is érdemes lehet megnézegetni.