Sok ember számára az a szép kert vagy park, ami „tisztára van söpörve”: sehol egy letört ág vagy egy kósza, száraz levélcsomó. Pedig az ilyen kert, park nem más, mint egy természetes tápanyag-utánpótlásától megfosztott, kínlódó élőhely.
Na de kezdjük az elején:
Miért fontos nekünk a talaj?
1. Mert azon terem meg az élelmünk: Az ország lakosságának döntő többsége napjainkban városban él, ezért nincs közvetlen, magától értetődő kapcsolata ezekkel a folyamatokkal, tehát fontos tudatosítani: mindannyiunk érdeke, hogy az itthon előállított élelem egészséges talajokon teremjen.
„A Gödöllői Agrártudományi Egyetem által végzett kutatás kimutatja, hogy a talaj termékenységének csökkenése miatt a takarmány- és élelmiszernövények ásványi anyag tartalma számottevően csökkent az elmúlt 30 év során. Ha 1975-öt vesszük 100 százaléknak, akkor az Árpa 2005-re 35,4%-os, a Búza 50%-os, a Kukorica 31%-os, a Burgonya mindössze 9,52%-os és a Sárgarépa csupán csak 4%-os tápanyagtartalommal rendelkezett az 1975-ös értékekhez képest.”
Forrás: Csodakertész Barna Faiskola
2. Mert a talaj táplálja az erdők, rétek, gyepek, parkok, kertek stb. növényzetét is.
3. A talaj a legjobb vízraktárunk, így óriási szerepe van a klimatikus viszonyok alakulásában (hőhullámok mérséklése, esők kialakulása, hirtelen lezúduló csapadék beszívárgása stb.).
Utóbbi 2 pont tehát az élelmiszertermelésre nem használt városi talajainkra is vonatkozik.
Ahhoz, hogy jó minőségű, tápláló talajunk legyen, kell:
- elegendő szerves anyag, ami lebomolva visszapótolhatja a talaj tápanyagkészleteit (nem magától bomlik le),
- elegendő víz, talajnedvesség,
- egészséges talajélet: lebontó szervezeteknek nevezett apró kis lények - ők végzik azt a nagyon fontos feladatot, hogy a szerves hulladék újra olyan tápanyagokká alakuljon, amiket a növények fel tudnak venni. Vannak köztük gombák, baktériumok, és különféle állatok is. Egy marék földben több millió élőlény található, egy külön kis világ!
Mit tehetünk mi emberek az egészséges, tápláló talajért?
1. Ne fosszuk meg a természetes szervesanyag-utánpótlásától!
2. Ne tegyük tönkre a vízháztartását (pl. felesleges ásással, szántással, talajforgatással - amik miatt gyorsan párolog el belőle a víz; a csapadékvíz túl gyors levezetésével; a talajvíz elvezetésével, ellocsolásával; indokolatlanul gyakori fűnyírással - a rövidre nyírt gyep talaja sokkal hamarabb kiszárad)!
3. Ne pusztítsuk el a benne élő lebontó szervezeteket pl. vegyszerekkel vagy a növénytakarás megszüntetésével! (A talajélet a hűvös, sötét, nyirkos helyet szereti.)
Kizsigerelt városi talajok AVAGY „tisztára söpört” parkjaink
Természetes élőhelyeken (pl. erdőben) a tápanyag állandóan pótlódik, egy körforgás része: a szerves „hulladék” (pl. avar) ott marad a földön, majd az avarlakó- és lebontó szervezetek, talajállatkák visszaalakítják olyan anyagokká, amit a növények gyökerei tápanyagként újra fel tudnak venni.
Mikor azonban egy területről, kertből, parkból folyton elhordanak minden növényi hulladékot (avar, lenyírt fű, gallyak, elszáradt fa stb.), akkor a tápanyag csak kifelé áramlik a talajból, nem pótolja semmi, így idővel a talaj kimerül, a növények senyvednek, megbetegszenek, pusztulnak.
Miért NE műtrágyával?
A műtrágyák néhány kiemelt vegyülettel egyoldalúan elárasztják, sokszor túladagolják a földterületet, gyakran számottevő kárt is okozva ezzel (pl. a nitrogén-foszfor körforgás felbomlása már globális probléma).
A műtrágyázás hatással van a talaj kémhatására és mikroelem tartalmára is. A rendszeres, illetve túlzott műtrágyázás rontja a talajéletet, és így a kijuttatott tápanyag hasznosulását is, emiatt hosszabb távon a növények is rosszabbul fejlődnek.
Ezzel szemben a természetes folyamatok, és a szerves trágyák – pl. a komposzt is – nem csak a növényeinket, hanem a talaj mikroorganizmusait is táplálják, ráadásul szép fokozatosan juttatják vissza a szerves anyagot. Így ezek sokkal összetettebb és átfogóbb, rendszerszintű megoldást nyújtanak a talaj tápanyagtartalmának pótlására, a talaj minőségének fenntartására, javítására.
A KINCSET ÉRŐ SZERVES ANYAG
A szerves anyagban gazdag talaj – amellett, hogy táplálja a növényeket – ráadásul jobban ellenáll a szárazságnak és a hirtelen lezúduló csapadék okozta károknak is, mivel könnyebben és gyorsabban veszi fel, illetve raktározza a vizet.
Ez nem csak a benne élő növényeknek, de a környéken lakó embereknek is jó!
A nedvesebb talajban lévő növények, fák ugyanis többet párologtatnak, ezáltal erősebben érvényesül mikroklíma kiegyenlítő hatásuk (pl. nyáron kissé hűvösebb lesz itt a levegő), és nagy tömegben a sok párolgás már a környéki esők kialakulásának is kedvez, így enyhítheti az aszályok hatásait.
A helyben hagyott avar ráadásul nagyban segíti a hasznos rovarok, beporzók, hüllők, madarak, emlősök áttelelését.
Mit tehetünk az elegendő szerves anyagért?
1. Először is tudatosítsuk, hogy a növényi hulladék nem szemét, hanem ingyen tápanyag! A lenyírt fű, falevelek, kigyomlált növények, gallyak, ágak, holtfa stb. mind-mind kertünk értékes erőforrásai.
2. A legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldás, ha a kertben keletkező értékes növényi hulladékot hagyjuk helyben lebomlani:
- Az avart hagyjuk félreeső helyen, a fák, bokrok alatt! Gondoljunk az erdőkre, és azok gazdag, humuszos talajára!
- A lenyírt fűnyesedéket is hagyhatjuk a gyepen (nem is kell használni a fűnyíró gyűjtőtartályát). A füvet nyírhatjuk gyakrabban, akkor egyszerre nem keletkezik nagy mennyiség, és hamar lebomlik.
- Legalább télire hagyjuk ott! Ha nagyon útban lenne a száraz falevél a kert használata közben, akkor azt is megtehetjük, hogy legalább télen, mikor kevesebbet vagy alig időzünk kint, engedjük ott lebomlani, amennyire tud, és csak tavasszal gyűjtjük össze.
3. Hasznosítsuk akkor is, ha mégis összegyűjtjük a füvet, falevelet:
- mulcsozásra is használhatjuk a száraz fűnyesedéket vagy az avart ágyásokban, bokrok alatt (mulcsként a talaj kiszáradását és a „gyomosodást” is akadályozza); gallyak, ágak is kerülhetnek aprítékolva bokrok alá, fák köré;
- komposztáljunk (a konyhai zöldhulladékot is), és a komposztot évente juttassuk ki pl. a növények tövéhez (ősszel a legjobb, mert a téli időszak során általában nedvesebb a talajfelszín, így tavaszra könnyebben beszivárog a sok tápanyag a talajba).
Azzal, ha ezt az értékes tápanyagot műanyag zsákokba pakolva elszállíttatjuk, nem elég, hogy jelentősen csökkentjük talajunk tápanyagkészletét, de a zsákok előállítása, és a felhasznált üzemanyag miatt, rengeteg szennyező anyag kibocsátásáért is felelünk.
SOHA NE ÉGESSÜK! Az avar elégetése nem csak a környezetünkre, de a saját egészségünkre is veszélyes, hiszen ekkor többek között rákkeltő dioxin is felszabadul.
A komposztálás folyamán nem kell aggódni:
- a lomb térfogata összegyűjtéskor riasztóan nagy tud lenni, de néhány esős nap, vagy gazdagon harmatos reggel után már a töredékére roskad össze.
- a komposztálódás belső hőt termel, amely (égést nem okoz, tehát az előbb említett dioxint sem termeli, de) lebontja a kártevőket, kórokozókat, vírusokat, gombákat, mindent, ami miatt az emberek gyakran félnek a kertjükben a lehullott lombot megtartani.
- a diólevél ugyanúgy komposztálódik! Kell neki 6-9 hónap, mint minden másnak, hogy érett komposzt legyen belőle.
Lássuk hát meg az avar értékét, és ha valahol (kertben, parkban) otthagyott avarkupacot, ágkupacot, össze nem szedett fűnyesedéket, biztonságos magasságig visszavágott holtfát látunk, ne a hanyagság jusson eszünkbe, gondoljunk inkább hálával a természet folyamataira odafigyelő kertészre!
(A bejegyzés megírásához Bardóczi Sándor bejegyzéséből használtam fel az első képet, és a "A komposztálás folyamán nem kell aggódni" szakasz gondolatait.)
______________________________
AJÁNLÓ
Amennyiben mélyebben is érdekel talajaink sorsa, illetve a műtrágyázással, a szántással kapcsolatos problémák ajánlom a 2025-ös Vízválasztó II. konferencia anyagából Dr. Dobos Endre 20 perces talajtani előadását:
Illetve az 50 perces „Mérgezett föld” című filmet:
A film leírásából: „Az emberiség 11 000 éve műveli a földet, és kb. 2 500 éve használ ekét. Mégis, 1950-re a világ termőföldkészletének fele már terméketlenné vált az egyre intenzívebb mezőgazdasági technológiák miatt. Azóta újabb 30%-át tönkretettük, miközben a globális élelmiszer-termelésnek egyre növekvő emberi népességet kellene ellátnia – egyre rosszabb feltételek mellett.
A talajforgatás, a műtrágyák és növényvédő szerek fokozott használata elvékonyítja a termőréteget, a föld termőképessége csökken, és egyre több terület válik teljesen használhatatlanná. Vajon léteznek életképes alternatívák az intenzív mezőgazdaság káros hatásainak kiváltására?
A Mérgezett föld című dokumentumfilm tudományos alapossággal, mégis megrázó, dokumentarista stílusban tárja fel a talajpusztulás valódi következményeit. Nemcsak a problémát mutatja be, hanem arra is keresi a választ, hogyan menthetjük meg talajunkat – és vele együtt a jövőnket.”
Sok ember számára az a szép kert vagy park, ami „tisztára van söpörve”: sehol egy letört ág vagy egy kósza, száraz levélcsomó. Pedig az ilyen kert, park nem más, mint egy természetes tápanyag-utánpótlásától megfosztott, kínlódó élőhely.
Na de kezdjük az elején: 
