 |
| Forrás: edesviz.hu |
1. Egyrészt, mert mi magunk is részei vagyunk a természetnek, az nem rajtunk kívül kezdődik.
2. Másrészt, mert ha az alap nem stabil, nincs rendben, akkor a rá épülő rendszer sem lehet az. Márpedig saját világképünk és ebből eredő működésünk, viselkedésünk alapja mi magunk vagyunk.
Azt gondolom tehát, hogy mielőtt vagy miközben megpróbálunk a körülöttünk lévő világban a természetesség felé haladni, érdemes figyelnünk egy kicsit befelé is.
Elfojtjuk-e saját belső természetünket, tiszteletben tartjuk-e testünk-lelkünk működését, határait, szükségleteit? (A szükséglet pedig NEM összekeverendő a vággyal, vagy a megszokással!)
Érzésem szerint ugyanis hasonlóan működik ez is, mint a vízgazdálkodás:
Legátolhatjuk, szabályozhatjuk, de ha aztán jön az árvíz, azt óriási erőfeszítés kordában tartani, és ha nem sikerül, akkor rombol, pusztít. Mindeközben pedig a “megvédett” terület szépen lassan kiszárad, tápanyaga, ereje fogyatkozik.
Míg ha hagyjuk a maga természetességében folyni a dolgokat, az időnként kicsit iszapos, hordalékos, sokszor körülményesebb, és nagyobb rugalmasságot, odafigyelést igényel, de rendkívül tápláló, utánozhatatlanul gazdag, élettel teli és egészséges.
Egyszerűbben és prózaibban fogalmazva: megfelelő szintű önismerettel SOKKAL könnyebb és örömtelibb a környezetvédelem és a fenntarthatóság elveit mindennapi életünkbe is beleszőni. Sőt, ezek sokszor kéz-a-kézben járnak. Hiszen minél nagyobb rend és béke honol a testben, lélekben, annál kevesebb fogyasztásra fog vágyni, mivel kevésbé lesz igénye figyelemelterelésre, pótcselekvésekre, önvigasztalásra, hiányérzet megszüntetésének kísérleteire pl. vásárlással, élvezetek hajszolásával, anyagi vagy viselkedésbeli függőség kiszolgálásával (internet-, sorozat- és játékfüggőség is).
Így több időnk és energiánk szabadul fel olyan tevékenységekre, amik valódi értéket képviselnek a szemünkben, és amik építenek minket, valamint a kapcsolatunkat közösségünkkel, környezetünkkel.
Csendesedjünk hát el rendszeresen, és figyeljünk kicsit befelé!
Akit érdekel a téma, annak jó szívvel ajánlom az alábbi könyveket.
1. Könnyedebb műfaj:
Megan Logan: Légy kedves önmagadhoz
Interaktív munkafüzet több mint 100 kreatív, lélekemelő gyakorlattal. Önmagáról gondoskodni nem mindenkinek sikerül varázsütésre – ez egy olyan készség, amelyen naponta dolgoznunk kell. Megan írásaival segít arra összpontosítanod, ami igazán számít, és útmutatóként szolgál az egészségesebb érzelmi és mentális szokások kialakításához." (Nem, nem csak nőknek. :) - K.N.)
2. Komolyabb vonal:
Seth J. Gillihan: Kognitív viselkedésterápia egyszerűen
Stefanie Stahl: A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia
"Megoldás (szinte) minden problémára.
Átfogó, gyakorlati programja segít abban, hogy levethessük azokat a régi, beidegződött mintákat, amelyek újra meg újra zsákutcába visznek. Lépésről lépésre jutunk el új és hasznos beállítódásokhoz, magatartásmódokhoz, amelyeket ha elsajátítunk, a kapcsolataink javulhatnak és kiegyensúlyozott, boldog felnőttek lehetünk."
4. A természethez való oldottabb viszonyulás kialakításáról:
Egy könyv, amit bár eredetileg gyerekneveléshez szántak segítségül, de véleményem szerint olyan jól sikerült, hogy felnőttek természethez való viszonyának átalakításában is sokat segíthet. A természettel szembeni félelmek, aggodalmak, idegenkedés oldódásával visszatalálhatunk egy vele való közvetlenebb, kiegyensúlyozottabb és derűsebb kapcsolathoz.
________________________________________________
Fenti írásra reagálva osztotta meg velünk Szabó Eszter ezt a nagyon idevágó idézet Ferenc pápa 2015-ben megjelent, "Laudato si'" kezdetű körleveléből:
223. A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg.
Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. Az ilyenek megtapasztalják, mit jelent értékelni minden egyes személyt és minden dolgot, megtanulnak kapcsolatba lépni a legegyszerűbb valósággal is, és tudnak örülni neki. Így képesek csökkenteni a kielégítetlen igényeket, korlátozni a fáradtságot és a megszállottságot.
Lehetséges az, hogy kevésre legyen szükségünk és nagyon éljünk, főképp akkor, ha képesek vagyunk megtanulni, hogy más dolgokban leljük örömünket; ha megelégedést találunk a testvéreinkkel való találkozásokban, a szolgálatban, karizmáink kibontakoztatásában, a zenében és a művészetben, a természettel való kapcsolatban, az imádságban.
A boldogság megkívánja, hogy korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket, melyek elkábítanak minket, és így készek legyünk az élet kínálta sokféle lehetőség megragadására.
224. A mértéktartást és az alázatot a múlt században nem értékelték kedvezően az emberek. De amikor széles körben legyengül valamely erény gyakorlása az egyéni és a társadalmi életben, az végül többféle, például környezeti egyensúlyvesztéshez is vezet.
Ezért már nem elég az, hogy csak az ökoszisztémák épségéről beszéljünk. Mernünk kell beszélni az emberi élet épségéről, valamint az összes nagy érték ösztönzésének és összekapcsolásának szükségességéről is.
Az alázat eltűnése a minden korlátozás nélküli uralkodás lehetőségétől mértéktelenül fellelkesedett emberi lényből csak a társadalom és a környezet károsítását eredményezheti.
Nem könnyő elérni ezt az egészséges alázatot és a boldog mértéktartást, ha öntörvényűvé válunk, ha kizárjuk Istent életünkből és saját énünk veszi át az ő helyét, ha úgy véljük, hogy szubjektivitásunk határozza meg, mi a helyes és mi a rossz.
225. Ugyanakkor egyetlen személy sem képes boldog mértéktartásban kibontakozni, ha nincs békében önmagával.
A lelkiség megfelelő felfogásának az is része, hogy kitágítjuk felfogásunkat a békérôl, az ugyanis sokkal több, mint a háború hiánya. Az ember belső békéje szoros összefüggésben áll a környezet gondozásával és a közjóval, mert ha ezt a békét igazán megéli valaki, az tükröződik kiegyensúlyozott életstílusán, és az elmélyült élethez vezető csodálkozás képessége is társul hozzá.
A természet tele van szeretetüzenetekkel, de hogyan tudnánk meghallani azokat az állandó zaj, a folyamatos és nyugtalan szórakozottság közepette vagy a látszat kultusza mellett?
Sokan jelentős egyensúlyvesztést élnek meg, amely arra készteti ôket, hogy nagy sebességgel végezzék a dolgokat, és így elfoglaltnak érezzék magukat, állandó rohanásban vannak, és ez odavezet, hogy mindenen átgázolnak, ami körülöttük van. Ez hatással van arra, ki hogyan bánik a környezettel.
Egy átfogó ökológia megkívánja tôlünk, hogy időt szánjunk a teremtéssel való derűs összhang helyreállítására, hogy felülvizsgáljuk életstílusunkat és eszményeinket, hogy szemléljük a Teremtőt, aki közöttünk és környezetünkben él, akinek jelenlétét „nem létrehozni kell, hanem fel kell fedezni és fel kell tárni”.