Létezik hús és tejtermék fenntartható forrásból, sőt...

Írta: Katona Noémi

Delelő szürkemarha gulya a Hortobágyon
Fotó: Katona Noémi
... a körültekintően alkalmazott legeltetés pótolhatatlanul jó hatású a gyepek ökoszisztémájára, a fás legelők rendkívül sokszínű élővilága pedig egyszerűen nem tartható fenn nélküle. 
Ezekből az is kitűnik, hogy az embernek van eredendően jó, és értékteremtő működése is a természet szempontjából. Máshogy fogalmazva: az ember is a természet része, és egyáltalán nem törvényszerű, hogy jelenléte, tevékenysége romboló módon nyilvánuljon meg benne.
(Láthatjuk ezt egyébiránt az állattartáson kívül a vízgazdálkodással kapcsolatban is.)

Az állattartásnál maradva a továbbiakban olvashattok:
1. a szarvasmarhákról, 
2. a disznókról, 
3. a hazai erdei legeltetésről, és az azokat bemutató könyvekről, 
4. majd "legelő állatok a pusztán"-típusú, szinte meditatív videók ismertetése után  
5. megnézzük, hogy itt Gazdagrét környékén hol lehet fenntartható forrásból származó húshoz, tojáshoz, tejtermékhez jutni. 
___________________________

1. Először tehát a Greendex "Marha nagy félreértés, hogy száműzni kellene a teheneket az élelmezésünkből" című cikkéből válogatunk:

Ökológiai és etikai szempontból az egyik legjelentősebb dolog, amit tehetünk, az IPARI(!) állati termékek bojkottálása. 

Forrás: olaszfalu.hu

Tévút azonban mindenféle állattartást károsnak beállítani és épp az extenzív rendszereket (ld. LEGELTETŐ állattartás) támadni a (vélt) kisebb hatékonyságuk miatt. Ezek egyszerre sokféleképpen járulnak hozzá a jó emberi élethez és az ökológiai rendszerek egészségéhez, feltéve, hogy a helyükön vannak, és ökologikusan működnek. 

Ráadásul a tartott állatok jólléte, egészsége szempontjából is kiválóak: itt az életük nem természetellenes, betegítő körülmények közötti kínszenvedés, hanem közelebb áll ahhoz, ahogyan vad elődeik és társaik éltek, élnek.

Nagyon fontos szempont: a gyepi ökoszisztémák életében meghatározó szerepet játszanak a legelő állatok, és a hagyományos tájhasználat, a gyepgazdálkodás világszinten egyedülálló értékek létrejöttét és megőrzését biztosít(hat)ja. A kérődzők jók ebben is: a hortobágyi puszták, a hegyi kaszálórétek és a fás legelők szegényebbek a legelő állatok nélkül, olyannyira, hogy tőlük függ a fennmaradásuk. Hazánkban és Európa számos más táján épp az alullegeltetés jelent ökológiai problémát. 

Mindemellett: a kérődzők az emberi élelmezésben gyakorlatilag teljes mértékben használhatatlan forrásokat képesek értékes, tápanyagokban gazdag, állati eredetű élelemmé alakítani (hús, tejtermék). Konkrétan füvet esznek, és ennek az átalakításában igenis fantasztikus teljesítményt nyújtanak. 

A sertés és a baromfi ugyanakkor emésztésében jobban hasonlít hozzánk, emberekhez, így riválisainknak is tekinthetők az emberi élelemért folyó versengésben - olyasmiket esznek, amiket mi is megehetnénk (pl. kukorica, búza, napraforgó, szója).

Az állattartás vízigényének oroszlánrészét pedig nem az állatok ivóvize, hanem a takarmány előállításához felhasznált víz teszi ki. (Tehát legeltetésnél ez rögtön nem probléma.)

A teljes cikk itt olvasható.

___________________________

2. A hagyományos sertéstartásról jelent meg az Ökológiai Kutatóközpont sokszerzős könyve a Disznók az erdőben - Hagyományos ökológiai tudás a Száva árterén címmel.

"A könyv a Száva szerbiai árterén elterülő több ezer hektáros kocsányos tölgyesek területén még mindig megtalálható erdei disznótartással kapcsolatos hagyományos ökológiai tudást foglalja össze. Újszerű megvilágításba helyezi az ember és a természet kapcsolatát, a tájjal és a természettel együtt élő ember fenntartható gazdálkodását mutatja be, mely védelemre és fenntartásra érdemes. 
Az erdei disznótartás a történelem előtti időkben gyökerezik, és valamikor Európa és hazánk tölgyes erdőterületeinek jelentős részén is megtalálható volt. A tölgy fajok és az ember szövetsége régmúltra tekint vissza, mely kapcsolat sokrétű, bonyolult és talán magyarázatul is szolgál, hogy bizonyos termőhelyeken a tölgy fajok miért tudtak sikeresebbek lenni a többi fafajnál.

A helyi emberek, az évezredek, évszázadok által folyamatosan alkalmazkodó hagyományos gazdálkodási forma figyelembe veszi az erdő érdekeit is, és csak olyan mértékben használja ki, mely előnyös magának a faállománynak is. A helyi disznósgazdák, szvinjárok, mélyreható ismeretekkel rendelkeznek a helyi élővilágról, annak változásairól, kölcsönhatásairól és dinamikájáról, valamint a táj eltartóképességéről is."

Forrás: Országos Erdészeti Egyesület

___________________________


Forrás: brancskozosseg.hu
3. A hazai erdei legeltetésről (marha, birka, sertés stb.) pedig Varga Anna művében olvashatunk részletesen. 

A ​vadon legeltetése - Fás legelők, erdei legeltetés és pásztorvilág a Bakony és Balaton vidékén és azon is túl című könyv megismertet a legeltetés, a jószágok, az emberek és a természet szervesen összefonódó, egymást megtartó és megőrző kapcsolatával, valamint bemutatja annak szinte teljes eltűnését, majd újbóli megteremtésének útjait és lehetőségeit a 20. és 21. század során.

Forrás: moly.hu

___________________________


4. Aki pedig ezek után legszívesebben maga is elmerülne a legelők világában, annak szívből ajánlom az alábbi, meditatív élményt nyújtó felvételeket - annak a Molnár Zsoltnak és csapatának a jóvoltából, akinek többek között az imént bemutatott Disznók az erdőben könyv létrejötte is köszönhető:

Egy délután a legelőn Sáfián László juhásszal (pásztortudás, legeltetés, pásztorkutya, kolomp stb.) - 3 óra 10 perc

Egy nap a legelőn Barta Sándor gulyással kolompok között (a pásztor narrációjával) - 2 óra 52 perc

Egy nap a legelőn Barta Sándor gulyással kolompok között (csak a kolompok, a jószág és a puszta hangjai) - 2 óra 20 perc

___________________________


5. Hol lehet fenntartható forrásból származó húst, tojást, tejterméket vásárolni?

Ha biztosra akarunk menni, akkor a 12. kerületi Biopiacon (szombat délelőttönként), vagy a Fehérvári úti piacon a Szomor Ökogazdaság mintaboltjában vásárolunk, illetve a 0-ás jelölésű bio-/ökológiai tartásból származó tojásokat keressük az üzletekben.

Azonban érdemes a piacokon más árusoknál is érdeklődni. Például itt a mi Gazdagréti kispiacunkon (a Nagyszeben tér mellett, szintén szombat délelőttönként), vagy a Fehérvári úti piacon az őstermelői szinten körülnézni. 

Meg lehet kérdezni a Nagyszeben téren lévő hentest is, hogy van-e szabadtéren kapirgálós, nem tápozott stb. csirkéje például.

Lehet csatlakozni kosár- vagy bevásárló közösségekhez, közösségi gazdagáshoz is, illetve kinézni magunknak egy-egy biogazdálkodót, akinek a környéken van átvevőpontja.

Egy biztos: az a kényelmetlenség, amit az esetleges utánajárás jelent, sokszorosan megtérül már csak azáltal is, hogy szervezetünket rendszeresen tiszta, egészséges (ugyanakkor rendkívül ízletes) húsáruval és tejtermékkel tápláljuk.