 |
| Forrás: Tárgyaink története (Story of stuff) |
Hogy meg tudjuk megvédeni magunkat a silány termékektől, és főleg a fogyasztás túlzásba vitelének káros hatásaitól, ahhoz egyfajta "fogyasztói-immunrendszerre" van szükségünk.
A fogyasztással, vásárlással, birtoklással kapcsolatban azonban sajnos nem hagyatkozhatunk ösztöneinkre, mert azok még a szűkös erőforrások világában alakultak ki az evolúció lassú, és hosszú folyamata során. Emiatt affelé terelnek, hogy minél többet halmozzunk fel mindenből, legyen az erőforrás, információ, vagy bármi, ami az elégedettség pillanatnyi érzését kelti bennünk (tehát dopamin szintünket pozitív irányba befolyásolja).
Mai világunk tárgy-, információ és ingerbőségéhez egyszerűen nem volt még ideje alkalmazkodni a testünknek, biológiánknak, ezért tehát főleg "agyból" kell megoldanunk, fogyasztói-immunrendszerünk alapja a tudatosság lehet.
Sok esetben persze testünk, lelkünk is jelez kisebb-nagyobb vehemenciával, de az erőteljesebb jelzések általában csak utólag érkeznek - gondoljunk például a csömör érzésére. Lelkünk igen finom jelzőzendszerét odafigyeléssel, "edzéssel" fejleszthetjük ugyan, de ehhez nagyfokú önismeretre, illetve kitartó önismereti munkára van szükség, ami már a lélektan területe. Hosszú távon persze ez az út, amit mindenkinek érdemes lenne bejárni, azonban addig is, amolyan gyorssegélyként marad az eszünk, az elme tudatossága.
A vásárlói, fogyasztói tudatosság a tudásnál, a felismeréssel kezdődik. Az alábbi - hosszú évek óta változatlanul aktuális - Tárgyaink története című kisfilm kitűnően összefoglalja a lényeget a fogyasztói társadalom folyamataival, árnyoldalával kapcsolatban: