Írta: Katona Noémi
"A helyes vízgazdálkodás a vizes helygazdálkodás" mondja sokszor Balogh Péter (gazdálkodó geográfus, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület és a Vízválasztó Mozgalom alapító tagja).
A WWF pár perces animációs filmje (Adjunk újra teret folyóinknak!), és Szendőfi Balázs kisfilmje (Eltékozolt vizeink) együtt nagyon jól elmagyarázzák, és be is mutatják, mi az alapvető probléma országunk 19. és 20. században kialakított vízrendszerével. A lényeget az utóbbi filmből kivágott képek is jól szemléltetik, miszerint:
Komoly problémákat okoz, ha egy területről a vizet csatornákkal elvezetjük, főleg, mert hosszú távon a nedvesség a felszín alól is elszivárog. A talajvízszint drasztikus csökkenése pedig törvényszerűen a táj kiszáradását hozza magával. Ez történt, illetve történik szinte a teljes országban, főleg az Alföldön: az immár félsivataggá minősített Homokhátságon előfordul 7-8 méteres talajvízszint csökkenés is!
A folyamat azonban megállítható sőt, akár vissza is fordítható. Jó példa erre a Csömöri-patak egy szakaszának helyreállítása, újra élővé tétele, melyet szintén Szendőfi Balázs filmjéből vett képeken láthatunk. Ilyen volt az agyonszabályozott vízfolyás betonmederben, gátak közé szorítva:
A patak egy részén aztán elbontották a meder beton és kő burkolatát, hogy a víz be tudjon ivódni a talajba, majd az elmélyült, bevágódott medret természetes anyagokkal részben elzárták. Innentől a patak elvégezte a többit: folyása kanyargósabbá, ezáltal lassabbá vált, így medre ismét fel tudott töltődni a természetes szintre.
A WWF kb. 3 perces "Adjunk újra teret folyóinknak!" animációja itt:
Szendőfi Balázs 23 perces "Eltékozolt vizeink" című dokumentumfilmje pedig itt látható: