19. Gazdagrét növényvilága – őshonos fák és cserjék a lakótelepen

Írta: Katona Noémi

Gyepűrózsa (csipkebokor) - Fotó:Katona Noémi

Bár a településeken divat messzi tájakról származó bokrokat, és tömött tuja- vagy újabban babérmeggysövényeket ültetni, egy őshonos cserjesor összehasonlíthatatlanul értékesebb ökológiai szempontból, így hosszú távon saját életkörülményeinkre is sokkal jobb hatással van. Lássuk miért!

Először is, mit értünk őshonos élővilág alatt? Őshonosak azok a fajok, amik adott területen természetes módon vannak jelen, több ezer éve: eleve itt fejlődtek ki, vagy annak idején fokozatosan, maguktól terjedtek el, így kifejezetten az itteni viszonyokhoz alkalmazkodtak. Ebből következik, hogy általában igen ellenállóak és nem igényelnek különösebb gondozást, és még élőhelyüket is gazdagítják (mivel számos egyéb élőlénynek nyújtanak életteret, táplálékot). 

Az idegenhonos fajok azonban sokszor kifejezetten elszegényítik, lesilányítják környezetük élővilágát, mely ezáltal kitettebbé, fogékonyabbá, kevésbé ellenállóvá válik a különböző kihívásokkal szemben (időjárás, szennyezés, betegségek, kártevők stb.). Idegenhonos vagy jövevényfajok azok, melyek tudatos vagy véletlenszerű emberi beavatkozás eredményekét kerültek hozzánk távoli vidékekről. Egy idegenhonos fajt akkor nevezünk invazívnak (növények esetén özönnövénynek), ha olyan gyorsan és agresszíven terjed, hogy kiszoríthatja az őshonos fajokat, így felborítva az élőhely egyensúlyát, akár teljesen tönkre is teheti azt. A legveszélyesebb invazív fafajok gyakran termőterületük talaját is kizsákmányolják, sílányítják, pusztítják. 

A leggyakoribb és legagresszívabb özönnövények Gazdagrét környékén: a bálványfa, a keskenylevelű ezüstfa, a japán keserűfű, a kanadai aranyvessző, a fehér akác. A hazai élőhelyekre szintén nagyon veszélyes invazív fajok a nyugati ostorfa, és a zöld juhar.

A bálványfa és a fehér akác nagyon gyorsan és agresszíven terjednek nagy területeken, akár egyetlen fa is elég a gyors elszaporodásukhoz. Környezetükben az élővilág elszegényedik: olyan anyagokat termelnek, melyek mérgezően hatnak más növényekre, csökkentik a közelükben élő növények vízfelvételi lehetőségeit, a talaj tápanyagtartalmát kimerítik, tehát nem csak fás szárú vetélytársaikat szorítják ki maguk mellől. Az általuk benőtt területek nem is tekinthetők valódi erdőknek. Gyepszintjük, aljnövényzetük szegényes, állatviláguk is jóval gyérebb, mint egy őshonos erdőé. 

Kökény, a háttérben csipkebogyóval - Fotó: Katona Noémi

Mi is az a biodiverzitás és miért fontos nekünk? Egy élőhely akkor tud egészségesen „működni”, ha mint ökológiai rendszer, viszonylagos egyensúlyban van. Minél sokszínűbb ugyanis egy életközösség, annál hatékonyabban tud reagálni a felmerülő problémákra, és annál inkább képes a megújulásra. 

Például: ha nem csak katicák gyérítik a levéltetveket, hanem fátyolkák, zengőlegyek is, akkor egy esetleges katica-hullás sem hagyná növényeinket védelmező nélkül. Ennek a biológiai sokféleségnek a biztosításával, védelmével tehát rengeteget tehetünk élőhelyünkért – az egyensúly kialakításában, fenntartásában mi is szerepet játszhatunk. 

Őshonos cserjék a panelházak tövében

Tiszafa Gazdagréten - Fotó: Katona Noémi

Ahogy fentebb láttuk, már azzal is sokat teszünk környezetünk és benne önmagunk jólétéért, ha alkalom adtán őshonos növény ültetése mellett döntünk. Ezzel sok szemmel látható és számtalan mikroszkopikus őshonos fajnak is életteret nyújtunk, melyek aztán élőhelyünk egészséges működésén munkálkodva hálálják meg a gondoskodást. 

A lakótelepi házak közé szépen „be is engedhetjük” a természetes növényzetet úgy, hogy nem "gyomláljuk ki" azt az őshonos növényt, ami magától megjelenik valahol, ahol nincs útban. 

Így az egzotikus esetleg kifejezetten káros fajok helyett körülvehetjük magunkat a tájba illő növényekkel, illetve hagyhatjuk, hogy maga a természet vegyen minket körbe velük.

Gazdagrét házainak északnyugati oldala különösen alkalmas élőhely az árnyas erdeinkhez szokott hazai cserjéknek. Ültetéskor figyelni kell arra, hogy legyen elég helyük nagykorukban is, mind a talaj felszíne fölött, mind alatta. Ezen kívül jussanak elég vízhez és tápanyaghoz hosszútávon is. 

Talajtakaró borostyán egy gazdagréti kiskertben
Fotó: Katona Noémi

Kifejezetten dekoratív hazai cserjék, amik a lakótelepi körülmények között is szépen fejlődhetnek, és Gazdagréten is megtalálhatók pl. a húsos som, a veresgyűrű som, az egybibés galagonya, a fekete bodza, az európai mogyoró, a gyepűrózsa (csipkebokor), a sóskaborbolya, a cserszömörce, a tiszafa, a közönséges fagyal, de ültethetünk kökényt, mogyorós hólyagfát, kányabangitát, közönséges borókát vagy közönséges kecskerágót is. Az őshonos kúszónövények közül a közönséges borostyán és a kis meténg (kis télizöld) képviseltetik magukat a lakótelepen.

Várostűrő őshonos fák

Gazdagréten számos hazánkban őshonos fa él. Közülük a gyakori, várostűrő fafajokra (bizonyos hárs-, juhar-, kőris- és nyárfa fajok) lentebb részletesen kitérünk. Rajtuk kívül a lakótelep területén található tölgyfa, szilfa, gyertyán, de ültethetünk vadkörtét, vadalmát, zselnicemeggyet, sajmeggyet, madárcseresznyét vagy madárberkenyét is a madarak nagy örömére.

Kép forrása: eokoskodas.blog.hu

A városi fákkal kapcsolatban az épített környezetben rejlő kockázatokra mindenképpen érdemes odafigyelni. Nem elég elültetni őket, és nem darabra kell, hogy meglegyenek. Ahhoz, hogy levegőtisztító és klímakiegyenlítő hatásuk (árnyékolás, párologtatás) érvényesülni tudjon, megfelelő lombtömegre van szükség, tehát képesnek kell lenniük nagyra nőni, és egészségesen, dúsan fejlődni. Ehhez ültetéskor is, és később, környékük burkolatának kialakításakor is óvatosan kell eljárni, hogy: 

- legyen elég helyük „nagykorukban” is, a gyökérzetüknek is (a fák gyökérzetének legalább annyi helyre lenne szüksége a föld alatt, mint ágrendszerüknek a föld felett),

- jussanak elég vízhez (vízáreresztő burkolat a gyökérzet kiterjedésének sugarában), 

- jussanak elég tápanyaghoz (utánpótlás biztosítása),

- és a kisebb néha több: ha csemetét ültetnénk, akkor is válasszuk a fiatalabb, szabadgyökerű példányokat a korosabb, konténeressel szemben. A nagyobb méretű ültetett városi fákat általában néhány év alatt behozzák a fiatalabb korban telepítettek, majd le is hagyva őket, rendszerint egészségesebben fejlődnek. A türelem ebben az esetben szép és dús lombú fát terem. És miért jobb a magról kelt fa, mint az „iskolázott”, kertészeti? Mert amelyik mag adott talajon és adott körülmények között kihajt, az jóval nagyobb valószínűséggel fog olyan növénnyé fejlődni, ami hosszú távon is jól érzi magát azon a helyen. 

Most pedig nézzük meg alaposabban azokat az őshonos faféléket, melyekkel viszonylag gyakran találkozhatunk a lakótelepen! 

Korai juhar őszi színekben pompázva Gazdagréten
Fotó: Katona Noémi

Juhar

Négy faja őshonos hazánkban, a korai juhar, a mezei juhar, a hegyi juhar és a tatár juhar. Mindegyik kiváló mézelő, és várostűrésük is jó. A korai juhar - nevéhez méltón - az egyik legkorábban kihajtó fafajunk. Kicsivel lombfakadás előtt nyíló sárgászöld virágaival vidám, üde látványt nyújt tavasszal, ősszel pedig szépen színesedő lombjával díszít. Őshonos juharfáink igen gazdag élővilágot tartanak el. A lakótelepen találkozhatunk korai-, hegyi- és mezei juharokkal is. 

Hárs

A hárs az egyik legmélyebb árnyékot adó faféle. Három őshonos hársfafajunk a kislevelű hárs, a nagylevelű hárs és az ezüst hárs. A nagylevelűnek és a kislevelűnek létezik egy természetes hibridje, az európai hárs. Mindegyik kiváló méhlegelő, és jól bírják a városi körülményeket. A nagylevelű virágzik legkorábban általában június elején, majd június közepe táján a kislevelű hárs. Mindkettő virágzatából gyógytea készíthető. Utolsónak az ezüst hárs nyílik, júliusban. Az ezüsthárs azonban fogyasztásra NEM alkalmas, mert a légutakat ingerlő anyagokat tartalmaz, ugyanakkor méze nem okoz irritációt, és zamatában túltehet a kis- és nagylevelű hársén is. A kislevelű hársat könnyű felismerni a levél fonákján, az érzugokban látható rozsdavörös szőrökről. A lakótelepen a kislevelű hárs mellett találkozhatunk nagylevelűvel, számos hibriddel, de ezüst hárs is előfordul. 

Virágos kőris Gazdagrét környékén - Fotó: Katona Noémi

Kőris

Kőrisből három őshonos fajunk van, a magas kőris, a magyar kőris és a virágos kőris. A virágos kőris különbözik hazai rokonaitól: míg a kőriseket általában a szél porozza be, a virágos kőris rovarporozta növény, így neki van a legnagyobb méhészeti jelentősége. A többi kőrisről csak virágport tudnak gyűjteni a méhek, ennek virágbugái viszont számottevő mennyiségű nektárral is ellátják őket. Virágzata ősi jelleget mutat, a szélbeporzásról a rovarporzásra történő áttérés egy tipikus példája. Virágos kőrist sok helyen láthatunk a lakótelep környékén (többnyire törzsre oltva, gömbkőris formában), látványos fehér virágzata április-május körül díszíti.

Nyár

Hazánkban őshonos a fekete-, a fehér- és a rezgőnyár. A szürkenyár pedig az évszázadok során egymás mellett élő fehér és rezgőnyárfákból kialakult spontán, természetes hibrid. A magyar tájra jellemző karcsú, sudár jegenyefa a fekete nyár egy nemesített, oszlopos változata. A nyárfák kétlakiak: vannak porzós virágú „fiú” és vannak termős virágú „lány” fák. A női ivarú fák nyáron, puha, fehér, vattaszerű szösszel borítják be a környéket. Ez a „nyárfavatta” a termést repíti, anyaga tiszta cellulóz. A hímvirágú fák (az oszlopos nyárfák szinte mind azok) tehát terméseikkel nem „szemetelnek”. A viszonylag gyorsan növő nyárfa nagyon fontos szerepet tölt be a városi porszennyezés megkötésében, a levegő tisztításában, őshonos fajai a hazai állatvilág számára értékes élőhelyet jelentenek. A lakótelep fái között jegenyék és fehér nyárfák is megtalálhatók. 

Következő fejezet >>

<< Előző fejezet

> TARTALOMJEGYZÉK <

Források:

Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence gombái és növényei (Szerk.: Újhelyi Péter; Kossuth Kiadó, 2006)

WWF 

Nemzeti Jogszabálytár - Őshonos fafajok 

Pilisi Parkerdő 

Botanikaland 

Wikipedia