Írta: Katona Noémi
Akasztóhegy, Isten kútja, Szakadát… - A nevegyi és sasadi dűlők
 |
| Szintvonalas térképrészlet a lakótelep előtti időkből Forrás: c3.hu |
Nevegy és Sasad története – mint láthattuk – igen szorosan összefonódik. Nevegy dűlőit sem tudjuk Sasad nélkül tárgyalni, a velük kapcsolatos legértékesebb forrásunk ugyanis egy 1531-es sasadi tizedjegyzék. (Tized, más néven dézsma: terményadó - a jobbágy terményeinek, állatainak, tehát jövedelmének a tizedével köteles volt az egyháznak adózni. Dűlő: határrész; község vagy gazdaság területének olyan része, mely a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez megfelelő méretű és alakú, viszonylag egységes talajú, és általában két, többé-kevésbé párhuzamos út vagy mezsgye határolja.)
A dűlőnevek sorrendjéből úgy tűnik, hogy a jegyzék összeírói előbb a nevegyi határban jártak, majd a tulajdonképpeni sasadi határra tértek át. A nevek az eredeti sorrend szerint az alábbiak:
- Nevegyhez tartozó dűlők:
Isten kútja, Isten kertje, Akasztóhegy, Kányakapu, Mázas, Gombamál, Eperjes, Kis Újmál, Nagy Újmál; ezeken kívül 1452-ben említik Bugamált is a környéken (mál: déli fekvésű lejtő),
- Sasad részét képező dűlők:
Szakadát, Kis Köves, Nagy Köves, Hollómál, Becskő, Nádaskút, Sasad és Ligetvölgy.
Néhányuk helyét elég pontosan be tudjuk tájolni, amiben a korábbi tizedjegyzékek mellett az esztergomi káptalan 1698-as jegyzőkönyvei voltak segítségünkre. (A káptalan egy katolikus egyházi testület.) 1698-ban, a török idők elmúltával ugyanis az esztergomi káptalan a hajdani Sasad területét kereste, hogy tizedszedési jogát újra gyakorolhassa. Ehhez az előbbi 1531-es tizedjegyzék alapján kikérdezték a helyieket, vallomásaikról pedig jegyzőkönyvet vettek fel.
Három sasadi dűlőről, Szakadát, Hollómál és Ligetvölgy dűlőkről tudjuk, hogy a budai határral érintkeztek. Szakadátot egy oklevélben hegynek nevezik, és azt is írják, hogy a Hollómál-hegy felső részén terült el. Neve tehát meredek hegyoldalon való elhelyezkedésére utalhat, mai szóhasználattal szakadéknak mondhatnánk. Azt is feljegyezték, hogy a hegy Örs felőli, vagyis nyugati, délnyugati oldalán feküdt.
Az Isten kútja dűlőről elég konkrét adatunk van 1945-ből, miszerint emlékét akkoriban a Budaörsi út 110. szám alatti Istenkúti csárda őrizte, melynek közelében még ott volt a névadó kút is befedve. Valahol ott lehetett tehát, ahol most egy másik jellegű kút, egy benzinkút üzemel...
Az Akasztóhegy helyét is egészen pontosan ismerjük, területét az 1847-es Dűlőkeresztelő óta Dobogónak hívjuk. (A Dűlőkeresztelőről külön fejezetben lesz még szó később.) Az akkor rendelkezésére álló egyik 17. századi forrás szerint ezt a helyet korábban Dobogóhegynek vagy Akasztóhegynek is nevezték. A döntés azért esett előbbire, mert – mint írták – egyrészt ez szerepelt a forrásul szolgáló szövegben elől, másrészt ezt a nevet illedelmesebbnek találták. :)
Kányakapu dűlő: a 17. századi helybéliek szerint "az Isten kuttyán tul, amint az ország uttya megyén Székesfehérvárra" és "a Békaríkató nevű völgy mellett" feküdt. (A Békaríkató feltételezhetően a keserűvíz források környékét jelöli). Kányakapu dűlőt tehát Kánya (Kána) 'kapujához' helyezhetük el: nagy valószínűséggel az arrafelé induló mai Kőérberki út és a Budaörsi út elágazásától délre feküdt. A dűlő nevét Madárhegyen a Kányakapu utca, a Sasadi út alján pedig a Kányakapu Csemege élelmiszerüzlet őrzi. (Kányáról/Kánáról ld. korábban, a 'Nevegy határai időben és térben' című fejezetet.)
A Mázas dűlő az egyik korabeli forrás szerint a "Békaríkatón" volt, ahol is mintegy "kastély formán vagyon, az mely körül voltak azelőtt a szőlők". A keserűvízforrások területének a Budafok felé eső részén sejti a szakirodalom.
Már csak egy maradt hátra a többé-kevésbé beazonosítható dűlőkből, a számunkra különösen érdekes Isten kertje: a szakirodalom véleménye alapján ugyanis az egykori Isten kertje dűlő minden valószínűség szerint a mai Gazdagrétet, de annak legalábbis egy részét fedi. Milyen csodás hely lehetett, aminek ilyen szép nevet adtak az itt élők!
Útjaink múltja
 |
| A fenti térképek forrása:Arcanum Térképek Habsburg Birodalom (1869-1887) - Harmadik Katonai Felmérés (1:75000) a Google műholdképével összevetve |
A Gazdagrét környéki úthálózat gerince igen réginek tűnik. Középkori források beszélnek két Budaörs felé vezető útról is:
A délebbi a "Fehérvárra tartó út", tehát a mai Budaörsi út (Buda felé az Alkotás útban folytatódva), és minden bizonnyal azonos a római korban is erre futó úttal. A Budaörsi út ugyanis igazoltan régi eredetű, és a Gellért-hegy mellett volt a Duna budapesti szakaszának egyik legkedvezőbb átkelőhelye. A középkorban ezen az útvonalon vezetett végig a korábban említett Mészárosok útja is (ld. a 'Nevegy határai időben és térben' című fejezet Örs és Csik falvakról szóló részét).
A másik Budaörs felé vezető út pedig a mai Törökbálinti út, Buda felé a Németvölgyi útban folytatódva.
Keszire legegyszerűbben az Irhás-árkon át lehetett eljutni, de használtak egy nehezebben járható útvonalat is a Farkas-völgyön keresztül, tovább pedig a Virág-völgyben.
Létezett az Árpád-korban egy út valahol a mai Sasadi- és Beregszász utak környékén is (esetleg valamelyikük elődje), ami Sasad faluhoz vezetett el.
A Budaörsi út túloldalán létezett a mai Kőérberki út elődje is, ami Kánya/Kána falu felé vezetett. (Ld. fentebb, 'Kánya kapuja' és a Kányakapu dűlő.)
Ahogy az Irhás-árok, és a Farkas-völgy példáján láttuk, nem csak a mai autóutaknak vannak korai előzményei. A Gazdagréti lakótelepen végighúzódó Kaptató sétány helyén is vezetett korábban út. Ha középkori információnk nincs is róla, de a fenti 'Habsburg Birodalom (1869-1887) - Harmadik Katonai Felmérés (1:75000)' című térképeken már egyértelműen látszik, ahogy a mai Nagyszeben úttól, a Kaptató sétányon át, egészen a Gazdagréti út buszvégállomáson felüli szakaszába csatlakozva futott egy út, mely szinte egyenes vonalban szelte át Gazdagrét területét.
Ugyanezen a térképen látszik továbbá, hogy már akkoriban is létezett többek között a mai Felsőhatár utca, a Rupphegyi út, a Nagyida utca, a Hosszúréti út, a Kőoltár és Medvetalp utcák, a Nevegy utca, az Oltvány utca és Oltvány árok, a Háromszék utca stb.
Források:
Végh András: Buda város középkori helyrajza I. (Budapesti Történeti Múzeum, 2006)
Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai (Budapest régiségei, 1945)
Filipszky István: Elődeink öröksége - Tanulmányok Budaörs múltjából I. (Szerzői kiadás, 2003)