 |
| Döbrentei Gábor, 1844 (Barabás Miklós litográfiája) Forrás: wikipedia.org |
A török kiűzése (1686) után, a Habsburg uralkodó nyomására Buda környéke alapvetően német telepesekkel népesült be, és a politikai hatalmat is ők gyakorolták. Ebből kifolyólag, valamint a német nyelvű adminisztráció hatására, az itteni helyneveket németre változtatták, és ezeket szerepeltették a hivatalos iratokon, térképeken is.
A következő 150 év leforgása alatt azonban Buda és Pest magyar nyelvű lakosainak száma megnövekedett, a német betelepültek (svábok) leszármazottai pedig elkezdték magyarnak vallani magukat, egyre többen nyelvet is váltottak.
A reformkor (1825–1848) közegében aztán Döbrentei Gábor királyi tanácsost – aki maga is rendelkezett a környéken szőlőbirtokkal – elkezdte foglalkoztatni az itteni helynevek visszamagyarosításának ügye. Először is komoly kutatómunkával felderített számos régi, magyar helynevet (pl. Sasad, Kelenföld, Nyék). Ahová nem talált ilyet, ott magyarra fordította a német elnevezést (pl. Gazdagrét, Hosszúrét, Spanyolrét) – ami esetenként könnyen lehet, hogy eleve a középkori magyar névből lett németté. Ahol egyik módszer sem vezetett "megfelelő" eredményre, ott saját maga alkotott romantikus hangzású, vagy történelmi múltunkra utaló újat. Előbbire példa a Tündérhegy vagy Zugliget, utóbbira Bélakút (a Buda alapítójaként is tisztelt IV. Béla), Mátyás-hegy (a környéken szívesen vadászó Hunyadi Mátyás), vagy Árpád orma (Árpád fejedelem, kinek sírhelyét ezen orom közelében sejtették).
Döbrentei végül 1844-ben 56 db német név magyarra változtatására tett javaslatot. Kezdeményezése három év alatt sikerre is jutott: 1847. június 11-én a budai tanács döntött az új elnevezésekről.
Döbrentei Gábor és barátai pedig tisztában voltak a megfelelő körítés fontosságával, és gondoskodtak arról, hogy az új nevek egycsapásra a közbeszéd részei legyenek: A döntés után, június 19-én, az új helynevek bevezetésére nagyszabású ünnepséget szerveztek a budai hegyekben, mely esemény aztán a reformkor magyar nemzeti törekvéseinek egyik fontos jelképe lett. A rendezvény fénypontjaként Döbrentei Gábor a nagyjából 150 fős előkelő társaság élén felsétált a Tündérhegyre, szétnézett, és ott, a neveket és indoklásokat egyenként felolvasva, jelképesen is átkeresztelte az egész budai dombvidéket. (Az elszántak a függelékben végigböngészhetik Dűlőkeresztelő jegyzőkönyvét.)
Az ízes, néha kifjezetten varázslatos elnevezések többsége hihetetlen gyorsan átment a köztudatba, és napjainkban is használjuk őket. Döbrentei Gábor nevét pedig ma a Döbrentei tér viseli.
Források:
Debreczeni-Droppán Béla: A budai nagy helynévadás, 1847 (Honismeret2020. 2. sz.)