Írta: Katona Noémi
Utószó: Helyünk e tájban
A Rupp-hegy körül tehát Rupp és Pösinger urak szőlői, kaszálói virítottak egykor, Gazdagrét meg oly bőséggel ontotta a termést, hogy erről kapott nevet. A közeli Farkas-völgyben farkasok tanyáztak, sziklaormáról pedig a legenda szerint maga az Ördög prédikált. A Széchenyi-hegy oldalában sétálva tudós pap hallgatta a szarvasbőgést és a madarak énekét, majd apácák sétáltak ösvényein, és karácsonyi éjszakákon misére gyűltek az emberek az erdőmélyi kis kápolnához.
Valamikor a Budai várat megalapító IV. Béla, később pedig Mátyás király űzte a vadat a környékbeli rengetegben, a lenti Sasad és Nevegy falvakban folyt az élet, termett a gyümölcs, és a villám-árvizet túlélt szőlősgazda hálájából az idők viharaival dacoló szobor emelkedett.
Mennyi történet, mennyi élet! Mind részesei voltak, és részei maradtak ennek a tájnak, ahogy mi is azok vagyunk, akik most benne élünk, útjain járunk.
Ez a környék otthont ad nekünk, friss levegővel, szemet gyönyörködtető és léleksimogató kincsekkel, élményekkel. Cserébe óvjuk vizeit, talaját, levegőjét, a megmaradt erdőket és réteket, vigyázunk (sz)épségére!
Kapcsolódjunk hát hozzá bátran, járjunk benne nyitott szemmel, füllel, szívvel, lélekkel, hisz oly sok mesélni, oly sok adni valója van még!
 |
| Kilátás Gazdagrét felé az Ördög-oromról - Fotó: Katona Noémi |
FÜGGELÉK:
A ’Nevegy falu és környéke - Nevegy határai időben és térben’ című fejezethez
1. „Szent István király 1015. évi alapítólevelé”-ről, mely szerint Nevegy 1015-től a pécsváradi bencés apátság tulajdonát képezte.
Forrás: Végh András: Buda város középkori helyrajza I. (Budapesti Történeti Múzeum, 2006)
„A pécsváradi apátság bizonyára királyi adományként kapta tulajdonát. Bár az apátság alapítólevele és annak 12. századi átirata hamisítványnak bizonyult, az 1220 körül készült átiratot már hiteles oklevélnek tartják. Eszerint a királyi adomány még 1220 előtt születhetett, és érvényességét bizonyítja, hogy többszörös pápai és királyi megerősítést nyert. Az átiratok és megerősítések idejében az apátság feltehetően rendelkezett is azokkal a birtokokkal, amelyeket az iratokba foglaltak.
Esetleges még fönnálló kétségeinket eloszlatják azok a 15. század elején, már a dézsmaper idején írt oklevelek, amelyek az apátság birtokának mondják Nevegyet, a sasadi plébánia határai között. A per nem is Nevegy birtoklása, hanem annak dézsmái miatt keletkezett az apátság és az esztergomi káptalan között (…)”
2. Nevegy falu határának 1325. évi bejárásáról szóló oklevél leírása az eredeti latin nyelvű szöveg alapján, alatta pedig a szerző feltevései, megfeleltetései
Forrás: Végh András: Buda város középkori helyrajza I. (Budapesti Történeti Múzeum, 2006)
„A határjárásban tehát így írták le Nevegy határait. A bejárást keleten kezdték egy kőre tett határjelnél, amely a Nevegyet és Sasadot elválasztó út mellett volt. Innen dél felé haladva a Budáról jövő úthoz mentek, ezt keresztezték, majd nagy távolságot megtéve továbbra is délnek haladva hármashatárhoz értek, ahol keletről Sasad, délről Áronfölde, nyugatról Nevegy volt határos. Ezután továbbhaladtak egy árokhoz, és itt nyugat felé fordultak, majd jókora távolságot megtéve egy föld határjelhez érkeztek, amelytől délre már a kánai egyház földje terült el. Folytatva a bejárást nyugat felé a Szék nevű tó, avagy mocsár környékén találtak egy határjelet, ezen keresztülhaladt a határ egy kő határjelig, amely még mindig a Székben állva délről Kánát, nyugatról Kemecsét és keletről Nevegyet választotta el. Innen már észak felé fordultak, és az Aszó nevű völgyön át folytatták útjukat, amelynek nyugati fele Kemecséhez, keleti fele Nevegyhez tartozott. Ezután észak felé haladtak, leszálltak egy árokba, és ezen haladtak tovább szőlők között az Örsről jövő útig. Az utat keresztezték, majd egy másik úthoz értek, amely Keszi felől jött, és ezen felmentek a Kemecse-hegy lábához, ahol régi föld határjeleket találtak, délről Kemecsét, keletről pedig Nevegyet határolva el egymástól. Innen kelet felé fordulva egy réthez értek, amelyet Kezmezőnek neveztek, és határjellel jelöltek meg. Innen dél felé fordulva átkeltek a Kalácsnévölgyén, és egy nagy földhatárjelhez mentek, amely keletről Sasadot, nyugatról Nevegyet választotta el, majd felmentek a Méh-hegyre, ahol egy szikla volt a határjel. Ezután leereszkedve a hegyről a Sasadra vezető úthoz mentek, és az úton továbbhaladva a sasadi Szt. András egyház előtt haladtak el, az út keleti oldala Sasadhoz, nyugati oldala pedig Nevegyhez tartozott. Folytatva útjukat pedig elérték a határjárás kiindulási pontját.
___
A határjárás ugyan rendkívül részletes, sajnos azonban nagyon kevés helyszínét ismerjük más forrásokból, vagy a hagyományból. Kezdjük azzal, hogy a leírás szerint Nevegy faluval keletről Sasad, délkeletről Áronfölde, délről Kána, nyugatról pedig Kemecse volt határos. A szomszédok közül egyedül Kána neve és pontos helye ismert a mai Kamaraerdő ÉK-i szélén, és szintén Kánát nevezték meg a hamisított alapítólevélben viszonyítási pontként.
Többet mondanak ma számunkra a megnevezett utak. Keleten, Sasad falu alatt a Budáról jövő utat említették meg, nyugaton pedig előbb az Örsről jövő utat, majd ettől kissé északra a Kesziről jövőt.
Budáról Örsre a mai napig két útvonal vezet, mindkettő igazolhatóan régi eredetű. Az egyik a hegyek lábát megkerülő országút volt, vagyis a mai Budaörsi út, míg a másik a mai Németvölgyi úton, Törökbálinti úton vezetett szőlőhegyeken és völgyeken át Örs felé.
Erről az útról ágazott le a Keszi felé vezető út, amely a mai Csillebércen haladt keresztül. A legkönnyebb volt a mai Irhás-árkon át Makkosmária irányába haladva Keszire jutni, egy ennél meredekebb út a Farkas-völgyön feljutva a Virág-völgyön át ereszkedett le Keszire.
A határjárás biztos pontja a kánai határban lévő Szék, vagy Szik nevű mocsaras tó. Ez minden bizonnyal megegyezik az örsödi és őrmezei keserűvíz telepekkel, 18. századi térképeken még láthatjuk a mocsaras tavat.
A Szék-tóból észak felé kivezető Aszú-völgy a mai Irhás-árok alsó szakaszával azonosítható eszerint, amely a Madár-hegy és a Gazdagrét között található. A völgyön felfelé haladva érték el a szőlők közötti, Örsről jövő utat úgy, hogy a határ a völgy alján lévő árokban haladt. Eszerint az út a mai Törökbálinti útnak felel meg. Még mindig a völgyet követve érték el a Keszire az Irhás-árkon át vezető utat, sőt továbbra is a völgyben haladó úton mentek a Kemecse hegy lábához. Ez valószínűleg a mai Ördög-orom lehetett. Déli oldalán terülhetett el a Kezmező nevű rét, amelyen át már dél felé fordulva keresztezték a Kalácsné-völgyét minden bizonnyal a mai Farkas-völgy alsó szakaszát, majd megmásztak a Méh-hegyet, a mai Farkasréti tér alatti lapos hegygerincet. A Méhhegyről a Sasadra menő útra mentek le, és ezen elhaladtak a sasadi Szt. András templom előtt. A falun túljutva elérték a bejárás kezdetét, amely alatt volt a Budáról jövő országút már a hegyek alján, vagyis a mai Budaörsi út őse.
Sasad falu tehát a Farkas-völgyet keletről szegélyező hegygerinc alsó szakaszán keresendő mindenképpen a Budaörsi út fölött a mai Beregszászi és Dayka Gábor utcák közötti területen. Ezt a területet szeli át a Sasadi út, amely - ha következtetéseink megállják helyüket - ma is helyesen őrzi a falu emlékét.
Nevegy területét tehát nagy vonalakban a keserűvíztelepek, az Irhás-árok, az Ördögorom és a mai Sasad határolják, vagyis nagyjából a mai Gazdagrét területének felel meg. Maga a falu völgyben feküdt (1463), ezért maradványait a mai Gazdagrét területén kellene keresnünk. A gazdagréti lakótelep építése során talált településmaradványok feltehetően Nevegy faluval azonosak.”
Saját feltételezéseim a határjáráshoz kapcsolódóan:
Elgondolkodtató, hogy a határjárásban azt írják: a Nevegy és Sasad közötti határt képező út közvetlenül a sasadi Szent András egyház (vagyis templom) előtt haladt el. Ez akár alá is támaszthatja azokat a feltételezéseket, miszerint Nevegy eredetileg Sasadhoz tartozott, hiszen feltételezhető, hogy a templomot eredetileg minden oldalról egy hozzá tartozó falu házai vették körül. A sasadi templom tehát a határt képező út keleti oldalán állt, bizonyosan kelet felé néző főoltárral, vagyis tornya, bejárata fordulhatott az út, és a túloldalon kezdődő (immáron) szomszéd Nevegy falu házai felé.
(Középkori templomaink ugyanis jellemzően keleteltek: Keletelt az olyan templom, amelynek hossztengelye kelet–nyugati tájolású, és a belső elrendezése olyan, hogy a hívők és a celebráló papok kelet felé fordulva imádkoznak, a főoltár – a főhajót lezáró apszis – néz tehát kelet felé. További érdekesség, hogy templom szentélyének irányát a felszentelés napján – a védőszent ünnepén, nevenapján – tájolták a felkelő Naphoz, így a hossztengely irányának pontos meghatározása hozzásegíthet a védőszent azonosításához.– Források: wikipedia https://hu.wikipedia.org/wiki/Keletel%C3%A9s, mult-kor.hu https://mult-kor.hu/cikk.php?id=9065)
Tehát valószínűleg itt, a templom előtt futó út mentén választották ketté ezt a falut (Sasad) akkor, mikor egy részét Nevegy néven eladományozták. Ezt a feltételezést az is megerősíti, hogy Nevegy úgy tűnik mindig is a Sasadi plébániához, annak dézsmakerületéhez tartozott.
Mindebből számomra az is következik, hogy a Nevegy falu „belterületéhez” tartozó házak valahol a mai Sasadon, a Sasadi út – Beregszász út környékén, illetve attól kissé nyugatra állhattak. Temetője pedig talán szintén közös maradt Sasaddal, és a templom közelében helyezkedhetett el.
’Az 1847-es tündérhegyi Dűlőkeresztelő’ című fejezethez:
1. Dűlőkeresztelő jegyzőkönyv (1847.)
Forrás: budaipolgar.hu
„A határozat mellé az egyes új elnevezések etimológiai eredetét is mellékelték, hogy mindenkinek világossá váljon az egyes nevek történeti meglapozása és persze ennek révén a mögöttes eszme.”
(…)
BUDA9 sz. kir. fővárosa 1847. évi junius 11-dik napján tartott közgyülésének jegyzőkönyve a’ budai tájak, hegyek újdon elneveztetését illetőleg igy hangzik:
A’ közgyülésben egyesült polgárság azon hitben él, miszerint a’ hazafiui kötelesség a’ fennálló törvényeknek eltürése vagy kénytelen követése által teljesítve nincsen; hanem hogy szükséges, miszerint főképen a’ nemzet léteges fejlődésére számított törvényeknek, köz- és magánéletben minden becsületes módon érvény és minél terjedelmesebb divatoztatás szereztessék. – Létegesítő illy törvények között fő helyen állónak tekinti azt, melly következményeiben a’ nemzetiség megalapitását, vagyis egy népnek önnönéből merített és így saját fejlődésü életét biztosítja; ezen törvény hatását előmozdítani folyton igyekezvén, ezt jelenleg tanusítani azáltal is kivánja a’ polgárság, miszerint közemlékek, mellyek a’ multat a’ jelennel összekapcsolják és a’ jövendőhöz szólanak, e’ fővárosban már alig létezvén, – birtokának azon völgyeit és bérczeit, mellyeket maradandó emlékül a’ természet képezett haszonra és élvezetre, nevekkel díszesítse, mellyek a’ régibb vagy ujabb történet némelly szakaira vagy eseményeire emlékeztetvén, vagy legalább országos nvelvből meríttetvén, a’ köz czél t. i. a’ nemzetté olvadás megközelítésére untalan intse mind azokat, kik azon tájakon örvendenek és kéjelegnek, vagy azokat mívelik és a’ szorgalom veritékével hasznosítják. Ehez képest következő elnevezések, mellyek nagyobb részben Döbrentei Gá- bor k. tanácsos úr és a’ magy. tud. társaság rend. tagjának jegyzeteiből meríttettek, rendeltetnek jegyzőkönyvbe iktattatni:
1) Rezmál – az eddig volt Kalvária és Kőbánya helyett – nem azért mert e’ helyett Gül baba „Rózsa atya”, a’ híres török dervisnek síremléke most is jelezi, hanem mert ezen elnevezés, melly rózsa-hegyet jelent, már egy, 1394-ben kelt, oklevélben is feltalálható imígyen: „Magistratus Cittis Buda de vinea in territorio suo Rezmál vendita”, fassionales edit. Fejér Gy. Cod. Dipl. XII. 252. l.
2) Szemlöhegy – az eddig volt Józsefh egy helyett. Ez elnevezés onnan származik, hogy t. i. egy Józsefszobor régen elpusztulván, a’ hagyomány és a’ létező térképek utmutatása szerint Buda utolsó ostromlása alkalmával a’ hadsereg éjszaki részének fő őrhelye volt.
3) Vérhalom – az eddigi Ferenczhegy helyett. Már Zsigmond király idejében itt takaríttatának el a’ belbékétlenségek folytán kivégezettek tetemei; lásd Thuróczy: Chronica Hungarorum 4. r. 7. fej., ki ezt mondja: „Postquam sangvinem animasque hi milites simul fudere, sacratam capellae nostri viatici in suburbio dictae cittis (Buda) habitae, coemeterii tellurem pressere” – szólván az 1393. évben sz. György-utczájában lenyakaztatott Hedervári Konth Istvánról ’s 31 daliatársáról; ugyanezt tanusítja Bonfi nius: Rerum Ung. decadis 3. Lib. II. 1568. évi kiadásának 402. lapján. – Ugyan ide hozatott a’ Mária-Magdolna várbeli és udvari magyar szentegyházból 1457. évben Hunyady László teteme hajnalban: honnan Szilágyi Mihály, Thuróczy szerint, elvitette, ki igy nyilatkozik: „Michael Szilágyi tumulum dicti Comitis Ladislai, adiit, funusque eius exhumari faciens, illud simul cum cunctis sibi circumstantibus deplanxit, ac tandem transilvaniensem ad Albam transferri faciens, idem paternum iuxta Sepulcrum in multis obsequiis condere fecit.” P. 4. c. 64. Lásd: Ranzanus Judex 28. – Schwardtner 1766. év. 494.1. Bouf. Decad. 3. Lib. 8. 522. 1.
4) Mátyás-hegy, mint eddig is Hunyady Mátyás királyról elneveztetett, és az ó-budai reformatusok ajkán még most is Mátyáskirály-hegye; azonkivül egy névtelen német iró ezeket közli róla: „Item, einer (Berg) hiist Vaskapu, der andete Matthÿas ki- rálÿ-hegy” stb stb. –
5) Árpádorma v. orom – eddig Geissberg – mit e’ következők ajánlának, Anonymus ezt irván Cap. 52. „906. dux Árpád migravit de hoc saeculo, qui honorifi ce sepultus est supra caput unius parvi fl uminis, qui descendit per alveum lapideum in Civitatem Attilae Regis, ubi etiam post conversionem hungarorum aedifi cata est eclesia, quae vocatur Alba, sub honore b. Mariae virginis.” – E’ templomról egy, a’ XVII. század elején élt, német iró ezeket mondja: „Templum b. M. V. ist unweith von des Frankl Pődchen Mill, allwo rech- ter handt auch ein Closter gestanden hat zwischen Fereigh-ház, azaz Fejér-egyház.” – Említi ezt Mátyás király V. Sixtus r. pápához 1479-ben irt levelében is. Lásd, Eggerer: Annal. ord. S. Pauli. Viennae 1663. p. 252., és Bonfi n: Decad. I. lib. 9. 171. 1., nem különben Ranzanus Péter 1. indexében. – A’ kérdéses patak pedig, melly legott malmot hajt, a’ Kecs- kehegy, most Árpádorom ó-budai tövében, az országuthoz közel most is folyik; ide hajlít még az, hogy a’ magyarok a’ keresztyén hit elfogadása előtt, mindig kút, vizfő, séd vagy szikla mellett áldozván – László decr. 1. 1. cap. 22. – e’ helyeket különösen tisztelék.
6) Törökvész – eddig: Rochusberg, Fruchtbare-Ried, és Ochsen-Ried. – Szulejmann nagyvezér háromszor kisértette vala meg Budavár védseregét szaporítani. A’ 8000-nyi első jancsár- és spahicsapat, melly a’ budaörsi hegyek mögől a’ Nyékbe tört, Pálvölgyön (Fruchtbare-Ried) táborozott seregek által üzetett vissza, 3000 ember veszte után. – A’ má- sodik 10,000-nyi csapat szinte azon tájon 2000-et vesztvén, visszavonúlni kénytelen vala. Harmadszor 2000 jancsár szánta magát el, hogy a’ hánya el nem húll, a’ várba beverekszik. Fessler 100-ra, gr. Majláth 500-ra teszi a’ várba megérkeztek számát, a’ többi, keresztyén kard alatt vérzett el. Ezen nevezetes esemény emlékezetének fentartására szolgáland az említett elnevezés.
7) Pasarét – eddig: Disznórét és Zsírdomb. – Abderahman nagyvezir Arnaud Abdi, Budának 98-dik pasája, kötelessége vitézül teljesitésében 1686-ban a’ bécsi-kapuról nyiló téren elesett, és vele a’ török hatalom Magyarországban megtöretett. Hogy el ne feledhesse ezen község soha, miként a’ magyar nagyok pártoskodása és irígykedése a’ fővárost és azzal az országot idegen kézre juttatá, és a’ pasák uralmának 150 évre utat simítván, a’ nemzet kifejlődésének akadályait, miket elhárítani még most sem képes, már akkor halmozgatta, – lőn e’ nevezet elfogadva.
8) Nyék – azon terület, melly Árpádorom és Bátorhegy, Pasarét és a’ hidegkúti határ között fekszik, eddig: Leopoldfeld, Teufelsgraben, Huthweide, Schwarzköpfl , Hafnerbergl és Thiergarten. – Ezen elnevezés hajdani divatozása következőkből derül ki: a) Oláh Miklós ezt irja: „Ad septemtrionem ferarium est regis cui nomen est Nyék, cingens valle non tantum silvosum montem sed prata etiam latissima, in ambitum trium milliarium hungaricorum, feris variis abundans. Lateri huius adnectitur aula, magnifi cis exstructa aedibus Uladislai Regis impensis; supra mons divi Pauli cernitur silvosus, monasterio frat- rum Eremitarum et Corpore Pauli primi eremitae olim clarus.” E’ vadaskert tehát 1536-ban, midőn Oláh ezt irá, még létezett, falainak egy nagy része valamint az említett épületek romjai nemcsak a’ régiebb városi térképeken, hanem még helyben is láthatók. Említtetik még ezen Nyék Fejérnél: Cod. Dipl. IX. I. 151–152. 1. – és egy, 1425. évi, oklevélben, úgy Nyir-Kállainál 175. lapon.
9) Kuruczles – eddig: Maxengraban és Kreutzenwinkl. – E’ völgyes tájban leskelődtek II. Rákóczy Ferencz hadához tartozott azon kuruczcsapatok, mellyek e’ város lakóit hosszabb ideig zaklatták; mi a’ városi jegyzőkönyvekből, mellyek szerint a’ karhatalom többször kirendeltetett, és Miller Epitomejéböl 140. lap., jelesen e’ szavaiból kitűnik: „As- seclae r. Francisci Rákóczy intra territorium huius Cittis oppido comparuere stb operarios in vineis saepe infestarunt, et quos potuerant, trucidarunt” stb.
10) Bátorihegy – eddig: Lindenberg. – E’ hegy alján 1300 elején épített pálos kolostorban, mellyet Paulus Venetus nevü budai polgár gazdagított Robert Károly királylyal és János óvári gróff al együtt, első generális pater Laurentius esztergami születésü volt, kitől Claustr. S. Laurentii supra Budam, neveztetett. Lásd Eggerer: Fragm. panis corvi etc. Viennae, 1663. p. 100 és 204. – Nagy Lajos király pedig 1381. évben sz. Pál remete testét Velenczéből a’ budavári kápolnába és innét a’ kolostorba vitetvén, a’ hegy neve szerint ez is sz. Pálra változott. – Azonban Eggerer 2. k. 220. 1. az 1456-dik évi előadásokat így folytatván: „Claruit eo tempore opinione peculiari sanctitatis frater Ladislaus Báthori, qui soci- atus quibusdam fratribus quorum ante in monasterio S. Laurentii magistrum spiritualem se profi tebatur, in antrum non longe inde dissitum, cum venia superiorum secessit, ubi ieiunio, orationibus, silentio ac labore manuum, vitam spiritualem aliquamdiu traduxit; donec necessariis destitutus, in coenobium S. Laurentii reversus est, ubi studiis litterariis non minus quam pietati intentus, totambibliam cum plurimorum sanctorum histo- riis e latino hungaricum idioma traduxit.” – okot szolgáltatott, hogy a’ tudományos törekvések örökítése tekintetéből e’ hegy, mellyen a’ kérdésben levő barlang most is létezik, a’ biblia első fordítójáról, kinek neve különben is a’ történet számos egyéb jeleneteire emlékeztet, Bátorihegynek; azon völgy pedig, melly tövében a’ szép juhásznétól a’ Kuruczlesig vonul és a’ budakeszi uttal határos, eddigelé pedig különben is névtelen vala:
11) Bátoraljának neveztessék. (Folytattatik.)
BUDA10 sz. kir. fővárosa 1847. évi junius 11-dik napján tartott közgyülésének jegyzőkönyve a’ budai tájak, hegyek újdon elneveztetését illetőleg igy hangzik: (Folytatás és vége.)
12) Ferenczhalma – Franzenshöhe – dicsően uralkodott I. Ferencz király tiszteletére, kinek idejében a’ ferenczhalmi kápolna és egyéb épületek, nagyrészint a’ fenn említett pálos kolostor romainak köveiből építtetének. Továbbá is eddigi nevén marad.
13) Viradónak azon dülö neveztetik, melly Ferenczhalma a’ Pozsonyihegy és Virányos között elterűl, és melly nagyobb részint néhai Köffi nger telkeit és lakházait foglalja magában.
14) Pozsonyihegy, eddig: Joannesberg. E’ név a’ város régiebb határjárási jelenté- seiből vétetett, hol egyszersmind az elnevezés okául az hozatik elő, hogy e’ hegy ormáról Pozsony várát láthatni; – a’ körülfekvő helységek, jelesen Budakeszi lakosai jobbára most is Pressburgerberg-nek nevezik.
15) Vajdabércznek nevezé el az evangelicus tanuló ifj uság a’ Tündérhegy alatt levő azon sziklát, mellynek oldalán szeretett tanára, néhai Vajda Péter Dalhon czimű munkáját jobbára költé. Mind az ifj uság e’ ragaszkodásának elismeréseül, mind azért, mert a’ vajdaság a’ magyar történet lapjain felmerűl: e’ nevezet meghagyatik.
16) Virányos, felváltja a’ Sauwinkl, Auwinkl, Zugliget vagy Disznózug, sem a’ mivel- tebb nyelvnek, sem a’ vidékről képezhető fogalomnak meg nem felelő nevezeteket; mi által egyszersmind kikerülhető azon fölötte prosaicus ins Grüne kifejezés, mellyet a’ kedvderítést keresők, vagy az élet mindennapiságába némi változást hozni szándékozók, és azért virányos tájakat látogatni kívánók ajkai, uton utfélen pengetnek. Terjed e’ táj Viradótól és a’ Pozsonyihegytől Istenhegyének Hajnalos nevű oldaláig.
17) Mátyáscsurgó azon forrás, melly annak előtte Disznófejnek, Saukopfnak neveztetett; minthogy pedig az újabb név Döbrentei Gábor úrnak a’ forrásóvó épületén látható versezete által divatra kelt, ez hivatalosan is használtatandik.
18) Tündérhegy – am Himmel – a’ rögtön nyiló, csodaszépségü kilátásról neveztetik azon csúp, melly fokozat gyanánt a’ Pozsonyihegy és Vajdabércz között kikerekedik. E’ hegyen határoztatott ezen elnevezési jegyzőkönyv is felolvastatni, hogy azok, kik azt érdektelen jelenésnek nem tartják, élő tudomást szerezhessenek. 19) Hunyadorom névvel jelöltetik azon terület, melly Lászlovszky, és azon szőlőut között fekszik, melly az ugynevezett zugligeti szőlőket a’ kútvölgyiektől elválasztja; – és pedig emlékezetére néhai Hunyady János, az ország egyik legmagasztosabb jellemű fi ának.
20) Istenhegy – eddig Svábhegy. – Fejér: Cod. Dip. IV. 1. 60.–61. 1. és Petrus de Varda, Epist. Poson. 1776. 241. lapja, valamint német régi jegyzetek szerint, ezen hegy Barát- és Paphegynek is nevezteték, egy ottani kolostor és a’ bélakuti apát tizedjogáról. Mivel azonban e’ nevezetek a’ kivánatnak meg nem felelnek, fentartandónak határoztatott az Isten-hegy neve, miként a’ hagyomány szerint a’ sas- és baráthegyi láncz elneveztetett.
21) Hajnalos azon hegyoldal, melly a’ Nádorkuttól a’ Virányosig és le a’ völgyig elterjed; a’ birtokosok kivánatához képest, minthogy ez oldalon a’ kelő napsugárai mintegy elömlenek.
22) Táboros – eddig Rothelache – az Istenhegv déli oldala és rétekkel vegyes erdőség, melly a’ három határig lenyúl; – annak emlékezetére, hogy a’ Budavár ostromára szövetkezett segédnépek táborai eddig terjedtenek.
23) Vezérhalom – eddig Raitzenköpfl – melly név a’ telekkönyvekben divatos, mióta az Istenhegy külön dombot, képező éjszaki oldala és számos rácz család közbirtoka, rendezett tulajdonképen magán kezekre került; és miután ez elnevezés azon tör- ténetbeli adaton alapul, melly szerint ez ormon vala a’ Buda visszavételére összegyüjtött 160,000-nyi hadsereg fővezérének Károly lotharingi herczeg sátora felütve: az továbbá is használandó.
24) Bélakút – eddig Bründl vagy Königsbrunn; – IV. Béla, király tiszteletére, ki a’ városba kézmüves iparos gyarmatokat hozván, a’ müvesség áldásos munkásságát terjedelmesebben megindította vala, és valamint a’ személybátorságot úgy a’ tulajdon szentségét 1244-ben kiadott kir. kiváltságlevéllel biztosítani törekedett.
25) Nádorkút – Doctorbrünndl – melly a’ Hajnalost a’ Vezérhalomtól elválasztó út szélén csörgedez, és mellynek vize a’ Bélakutéval vegyítve a’ városház előtti medenczébe vezetékeztetik. 1847. évi jan. 13-kán elhunyt József cs. kir. főherczeg Magyarország 50 éves nádora ivóvizét innét hozatván naponként, hogy emlékezete e’ szép virányu tájon is fentartassék, e’ forrás Nádorkútnak neveztetik.
26) Svábhegy, melly Buda városa, az Istenhegy és a’ Pasarét között áll, és eddig Kleiner-Schwabenberg név alatt ismertetik. Fentartatik neve az itt táborozott svábok és annak emlékezetére, hogy Károly lotharingi herczeg 1686. sept. 2. napján esti 6 órakor hat ágyut süttetvén el, Budának utolsó megrohanására és elfoglalására adatott vala jelt.
27) Németvölgy. – Azon elszánt vitézség, mellyel a’ német birodalom népei a’ magyarokkal egyetemben e’ várost a’ török nagyúr hatalma alól kiszabadították, egyaránt tiszteletet és hálát érdemel; és habár a’ magyar nép a’ 25 éves utolsó harczokban ebeli tartozását bőven lerótta, azért mégis hozzá az elismerés és rokonérzet kifejezése illő; minthogy pedig az említett név megtartása erre tanuságot ad: ez a’ telekkönyvben továbbá is használtatandik.
28) Sasad – eddig Burgerberg és Strasse. – E’ név fölélesztetik azon adomány emlékezetének örökitésére, mellyel Buda városáról mindenkor nagylelküen gondoskodott Mátyás király, ’s a’ község javát előmozdítani kegyeskedett; az illető adoványban, melly egész kiter- jedésben Kovachich „Formulae solennes styli” könyvében 531.1. olvasható, és tartalmában a’ dicső király nagyszerü felfogásáról tanuságot nyujt, Sasad pusztát ajándékba adja Buda városának: „Matura deliberatione ac de praelatorum et baronum nostrorum consilio”; az adoványt imígyen fejezvén be: „Suscipiat igitur ipsa nostra Civitas, hoc primum nostrum donum de terris, ac tanto magis studeat reformationi suae intendere, quanto se conspexerit sub singulari nostro favore positam.” – Hogy pedig a’ kijelölt tér „Cum praedio Sasad” azonos, kivilágosodik Fejér: Cod. Dipl. tom. VII. vol. 1. suppl. pag. 542–3. található egy, 1298. évről szóló oklevélből: „Ratione decimarum de Keremfölde (i. e. Kelemfölde) et de quarta magistrali de Sasság (i. e. Sasad).” – Hasonló bizonyíttatik az 1291. évi oklevélből, melly Fejér: Cod. Dipl. IX. tom. VII. v. 706. és 733. 1., – úgy az 1302. évbőli által, melly VIII. tom. v. VII. suppl. 27. 1. található, mivel Kerem- vagy Kelemfölde Sasság- vagy Sasadtól csak az út által választatik el.
29) Sashegy – Adlerberg. – Akár azon mese adta legyen e’ hegy nevének eredetét, mellyet Miller Epit. 79. lapján és Majláth János gróf „Geschichte der Magyaren” 5. rész, 165. lapon elbeszél; akár pedig, mi egyedül valószínű, a’ historiai bizonyosságu régi Sasad, mellyhez, úgy látszik, tartozott vala: az megtartatik, minthogy az oldalain termett bor csemege-, de gyógyital gyanánt is kiterjedett hírre kapott.
30) Kelemföld – előbb Circumvallations- és Donaulinie – azon terület, melly a’ Dunával, várossal, Budaörsre vezető országúttal és Albertfalvával határos. E’ név e’ követke- zőkben igazoltatik: Th uróczy krónikájában I. R. XI. fezejet 1766. évi bécsi kiadás 72. 1. a’ magyar eldődökről ezek állanak: „Transnato itaque infra Sicambriam Danubio, in ea parte, ubi nunc villa Kelemfewld (Kelemföld) locata est, propter quod et eadem hoc vocabulo denominata dicitur, irruerunt.” L. Fejér: Cod. Dipl. Tom. 7. V. 5. Suppl. pag. 301.; „Ratione decimarum Keremfölde, prope Budam, – és 532. 1., – ratione decimarum de Cultello Ke- remfölde iuxta territorium Budense situato”; – továbbá Révay: „Emlékezzünk régi- ekről” czimü iratában – így versez 286. lapon :
„Árpád juta magyar néppel Kelemföldén a’ Dunán elkelének, A’ Csékén (Csécsén) ők csekének Az Tetenben el feltetének.”
Végre Vrancsics Antal, Kovachich: Script. rer. hung. minores – czimü munkájának II. köt. 114. lapon ezeket írja: „Ex eo campo, qui a meridiana regione subiacet Budae, Kelem-föld genti upellata, hoc est transitus terra, quod eo loco olim Hungari – – primim Danu- bium traiecerant.”
31) Kelembércz – (Blocksberg). – A’ magyar megszállás óta e’ hegy neve Thuróczy II. r. 40. fej. szerint mindig az levén, a’ foglalás emlékének fentartására, valamint több évek folytán már történt, – e’ felélesztett név használtatik.
32) Előmál, – az eddig Weisser-Sandberg név alatt ismeretes hegy a’ Kelem- és Sas-hegy között. Minthogy egy 1269. évi oklevélben Előmál (Eleumal) neve előfordúl, a’ Sas-hegyre vagy szomszédjára alkalmazva; és e’ név különben is valamelly magasság előfokát vagy részét jelenti: e’ nevezet az említett hegyre ruháztatik.
33) Csilebércz – eddig Kukukberg és Dreihotter – melly nevezet Majláth János gr. „Geschichte der Magyaren” 5. k. 49. lapján fordul elő; külön alkalmazása pedig a’ többször említett XVII. század elején kelt német jegyzékekből igazoltatik, mellyekben azon hegy Csepelyhegynek neveztetik: „Der Stullweissenburger-Gebür, alwo besser weingart ligt, Csepelyhegy würth genant, wie auch taills nennen Sasatÿhegy, alwo die Hotterung ist.” – A’ város régiebb térképei a’ fehérvári hegyet azon tájon jelölvén ki, mellyen az említett Kukukberg fekszik, és a’ határ három dombja is oda esvén, a’ Csilebércz név fölélesztve, tisztileg használandó.
34) Dobogó – eddig Galgenberg. – A’ többször idézett XVII. századbeli német iró eze- ket jegyezte fel: „Der Galgenberg hat vor diese geheissen Dobogyhegy vagy Akasztóhegy”; mivel pedig az elsőség előnyén felül e’ nevezet mellett a’ társas illedék is harczol, ennélfogva Dobogó jegyzősíttetik.
35) Őrsöd – azon rétség és legelő és szántóföldek, valamint szőlők, mellyek a’ Dobogó, Kőér és Budaörs között elterülnek és eddig Breiter-Morast et Tabaner-Hutweide b. s. Berg névvel czímeztettek. – Ezen elnevezés azáltal támogattatik: hogy Buda visszavétele idejé- ben a’ frígyes hadsereg Kelemföldén, a’ török hadvezér pedig a’ kőéri vidéken pontosítván össze fő erejét, a’ kérdéses föld folytonos kémlés, őrködés, harczolás, és végre azon csatá- nak vala színhelye, mellynek Buda sorsára elhatározó befolyása volt; ehez képest tekintettel Budaörs nevezetére is, az említett határozatlan nevek tisztileg Őrsöd névvel váltatnak fel.
36) Kőérberek – az eddig Kammerwaldnak nevezett berek. IV. Béla Buda városának 1244. évben adott kiváltságlevelében, valamint I. Lipót 1703-ban adott megerősítő oklevelében puszta Kwer- vagyis Kőér nevezet alatt adományoztatván a’ községnek, – e’ név, valamint egy idő óta tettlegesen már történt, jelennel visszaállíttatik; ’s minthogy e’ puszta nagyobb részét szép erdő fedi: Kőérberekké hosszabbíttatik.
37) Petneházi réte; a’ Bátoralja mögötti rét eddig Sonnenwirths-wiesennek neveztetett; ezen terület jövőre fennemlített név alatt foglaltatandik, emlékeűl azon magyar vitéznek, ki Budavár ostromlásakor hős elszántsággal első hágott a’ védfalra, és tüzte ki a’ győzedelmes zászlót, melly dicső tette a’ hagyomány szerint nem sokára gyászos halálát vonta maga után.
A’ többi elnevezések következő módon :
Szépvölgy – Schönthal; Csatárka – Csatárka; Zöldmál – Grüngraben; Pálvölgy – Paulithal; Kutvölgy – Brunnthal; Farkasvölgy – Wolf- thal; Farkasrét – Wolfwiesen: Mártonhegy – Martinberg; Orbánhegy – Urbaniberg; Nap- hegy – Sonnenberg; Vígadomb – Lusthügel; Gazdagrét – Reiche-Ried; Hosszúrét – Lan- ge-Ried; Madárhegy – Staarentanz; Határrét – Letzte-Ried; – Spanyolrét – Spaniolwiese; Péterhegy – Petersberg ; Örmező, mellybe a’ nagy mocsár foglalandó: Feldhut; Istenkút – Strassbrunnen; Meződomb – Wiesebergl – ez uttal meghagyatván, a’ telektisztség utal- tatik: hogy ezen elnevezéseket 1848. nov. 1-től kezdve tisztkedésében használván, azokat a’ kiadandó birtoklevelekbe is iktassa; a’ csőszöket pedig kötelezte, hogy kerűletök nevét táblára jelölve alkalmas helyen ez idén is kitüzzék.
Többire a’ közgyülés gondoskodandik, hogy a’ külkerűletről megfelelő, a’ külön dülök határait kimutató térkép mielőbb készíttessék, és az magyarázattal is elláttassék, – valamint, hogy a’ külön helyek nevei állandó jelek eszközével a’ nép emlékezetébe átvitetvén, szokás és hagyomány utján örökíttessenek.
Végre méltatván azon fáradozást, mellyet a’ nemzetiség kifejtésében folyton buzgólkodó t. cz. Döbrentei Gábor k. tanácsos úr közremunkálása által keble ügyének ez uttal is hozott áldozatul, ezen elismerés nekie az elnökség útján kijelentetni határoztatott. Felolvastatott és helybenhagyatott. – Budán, 1847. junius 11-dikén tartott közgyülésben. Offner J. polgármester m. k.
Az ’Idővonal: Gazdagrét környéke 1148-1880 között – Pillanatképek a környező települések életéből’ című fejezethez:
1. Az 1325-ös oklevél hitelességével szembeni kételyek (melyek azonban nem érintik az oklevélben leírt földrajzi helyek valódiságát):
Forrás: Végh András: Buda város középkori helyrajza I. (Budapesti Történeti Múzeum, 2006)
„Az 1325-ös oklevél hitelességével szemben kételyek merülhetnek fel. Károly király ugyanis 1323-ban és 1329-ben is átírta és megerősítette a pécsváradi apátság Nevegy falut is felsoroló alapítólevelét, nem kételkedve annak hitelében. Ennek fényében mindenestre furcsa az 1325-ös oklevélben a király azon állítása, hogy az apát korábban sosem birtokolta Nevegyet.
Következtetésünknél azonban súlyosabb két tartalmi hiba.
Egyrészt Sándor ispán, néhai országbíró ügyvédvalló oklevelére történik utalás. Márpedig Köcski Sándor 1325-ben hivatalban levő országbíró volt. (ENGEL 1996.1. 7.)
Másrészt Henc fia János királyi embert budai bírónak nevezik az iratban, ő viszont a budai rektor címet viselte, és csak utóda, Miklós használta a bíró címet, először 1347-ban. (KUBINYI 1971. 80.)
Az 1325-ös oklevelet Nevegyi Márton deák, királyi familiáris mutatta be I . Lajos királynak 1380-ban, és kérte annak privilégiális megerősítését, amit a király meg is tett. Ő minden bizonnyal azonos Kemecsei Márton királyi familiárissal (1380.1. 2. - MOL Dl 87869, ENGEL 1996 I . 486.), tehát mindenképpen létező személy, maga az oklevél sem tartalmaz semmi kivetnivalót, méltóságsora hibátlan. 1470-ben a tizedper bírája, Miklós tinini püspök is hitelesnek fogadta el, és készítette el másolatát az esztergomi káptalan kérésére. Gondolatmenetünk arra irányul, hogy Márton deák feltehetően hamis oklevelet erősíttetett meg Lajos királlyal.
Mindez azonban nem érinti az oklevélben leírt földrajzi helyek valódiságát.”
(…)
„Kemecsei, avagy Nevegyi Márton deák valódi birtoklásáról nem vagyunk meggyőződve, annak ellenére, hogy I . Lajos király 1380-ban privilégiális formában ismerte el azt egy 1325-ben kelt oklevelet átírva. Márton és leszármazottai későbbi tulajdonára semmilyen irat nem maradt fenn. Az egyébként Kemecseinek mondott Márton elképzelhető, hogy kemecsei birtokos volt, és az 1325-ös oklevéllel próbált jogot formálni Nevegyre.”
2. Saxlehner András és a keserűvizek sikertörténete
Forrás: minalunk.hu
"A Buda környéki keserûvízforrások felfedezõje, Saxlehner András (Kõszeg, 1815. febr. 19. – Budapest, 1889. máj. 24.) Thüringiából származó családja hagyományait követve a posztókereskedelemben kezdte pályafutását. Fiatalon bekapcsolódott a Honi Védegylet hazai ipart támogató mozgalmába és Kossuth Lajos személyes bátorítására megnyitotta a pesti Váci utcában a Fekete Kutyához címzett üzletét. Egyik budaörsi vevõje, Bayer János elpanaszolta, hogy birtokán az állatok nem szívesen isznak az ottani, újonnan ásott kút vizébõl, mivel keserû az íze. Ráadásul a szamara mindig hasmenést kap a víztõl. Saxlehnernek feltûnt a dolog: megvizsgáltatta a víz összetételét és szakvéleményt kért az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. A kedvezõ információk birtokában 1862-ben 4000 Ft-ért megvásárolta a területet, kutakat ásatott és 1863-ban Hunyadi János márkanév alatt palackozni kezdte a gyógyvizet. 1877-ben védjegyeztette,majd hatalmas sikertörténet vette kezdetét. Hat év elteltével nemcsak Magyarországon, hanem a világ földrészeinek számos országában keresetté vált a keserûvíz.
(...)
A cégalapító 1886-ban szabadalmaztatott egy palacktöltõ gépet, amely óránként 10 000 palack megtöltésére is képes volt. A szállításhoz a lovas kocsik már nem feleltek meg. 1888-ban Saxlehner saját költségén vasútvonalat épített ki a 2,5 kilométer távolságra levõ Kelenföldi pályaudvarig. Nagyon meggyõzõ és hatásos „marketing” munkát fejtettek ki. Többnyelvû ismertetõ füzetek jelentek meg, amelyekben neves vegyészek és orvosok nyilatkoztak a gyógyvíz áldásos hatásairól. A cégalapító fiai vezették a képviseleti irodákat Párizsban, Londonban, sõt, New York-ban, ahol a Wall Street egyik felhõkarcolóján hatalmas, kakasos hirdetés népszerûsítette a Hunyadi János keserûvizet.
(...)
Ez az ásványvíz csak igen speciális geológiai körülmények mellett, különleges geokémiai folyamatok hatására képzõdik, világszerte ritka képzõdmény. Hasonló kémiai összetételû gyógyvizet Németországban mesterséges úton állítanak elõ és forgalmaznak a gyógyszertárak (Kissinger bitterwasser). –írja egy szakmai elemzés.
(…)
A kereslet további korszerûsítésre serkentette a tulajdonost. Thirring Gusztáv 1900-ban megjelent tájékoztatójában már így ír: „A töltési folyamat mechanikus úton történik. Mivel emberi kéz a vízzel érintkezésbe nem jut, a kezelés tisztasága és szabatossága a legnagyobb tökélyre van emelve. A telep mintegy 200 épületbõl áll, s a munkások száma 600. Évi forgalma 5-6 millió palaczkra rúg.”
A páratlan üzleti érzék, a szorgalom, a vállalkozási kedv meghozta gyümölcsét. Az egykori posztókereskedõ dúsgazdag lett. Palotát építtetett maga és családja számára az Andrássy út elején. (...) A szocializmus idején a bélyeggyûjtõk szövetsége, majd 1972-tõl a Postamúzeum költözött be. Talán ennek köszönhetõ, hogy a lakás elkerülte az akkoriban szokásos feldarabolásokat és modernizációt, így a pompás belsõ terek máig fennmaradhattak és megtekinthetõk. A mûemlék ház freskóit 1988 és 1990 között a Budapesti Mûemlék Felügyelõség restaurálta, a Postamúzeum pedig 2000-ben helyreállíttatta a velencei csillárokat és az enteriõrhöz méltó új tapétát készíttetett.
(…)
A II. világháború a vállalkozást átvevõ céget igen nagymértékben sújtotta.
(…)
A szerencsének köszönhetõ, hogy a palackozó épületben csak kisebb károk keletkeztek, a felszerelés és gépek többsége üzemképes maradt. A telepen és a környéken lakó régi munkásgárda dr. Galambos István vezetésével már 1945 tavaszán nagy lendülettel és lelkesedéssel megkezdte a telep újjáépítését.
Az államosítás után is folyt a palackozása, 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) kapta meg a palackozás jogát.
A kutak ma is üzemelnek, (...) Hunyadi János gyógyvíz és Ferenc József keserûvíz néven kapható. Az ipartelep központi épülete ma vastelepként mûködik."
Az ’Ördög-orom - Farkas-völgy - Széchenyi-hegy’ című fejezethez:
1. Ördög-orom – Az Ördög-szószék legendája
Forrás: 24.hu
A környékbeliek annakidején egy legendát is kötöttek az Ördög-szószéke nevű sziklatömbhöz, melyről a Magyarság nevű lap 1927-ben így írt (Magyarság, 1927. augusztus 4., az Arcanum Digitális Tudománytárból):
„Évszázadokkal ezelőtt, mikor még sokkal gyérebb volt az ottani lakosság, a környéken nyájaikat legeltető pásztorok hírül hozták, hogy a kiálló sziklán pár nap óta minden este egy pap prédikál. Másnap már a kíváncsiak sokasága lepte el a szikla környékét, ahol estefelé csakugyan megjelent egy pap, aki hosszabb beszédet intézett hozzájuk. Ez így ment egy darabig, mikor is a hallgatóság között lévő embereknek, kik jártasabbak voltak a vallás tételeiben, feltűnt a szónoklat sajátságos iránya, amely sehogy sem tetszett nekik. Felkeresték tehát a közelben, egy barlangban lakó remetét, aki szent ember hírében állott és kérték, jöjjön el egy alkalommal és hallgatná meg a prédikátort.
A remete másnap megjelent a szikla alatt és mikor rövid ideig hallgatá a prédikációt, megszólítá a szónokot:
— Ki vagy te, aki itt esténként beszélsz a néphez?
— Amint láthatod, prédikátor vagyok.
— Ez nem a te igazi alakod — felelé a remete — mutasd meg nekem igazi alakodat.
— Nem mutathatok neked mást — feleié gúnyosan a prédikátor — mint amit látsz.
— Te nem mondasz igazat! — szólt emelt hangon a remete.
— És én az egy igaz élő Isten nevében a mi Urunk, a megváltó Jézus Krisztus erejénél és hatalmánál fogva kényszerítelek: mutasd meg igazi alakodat.
E szavakra láng csapott ki a prédikátor ruháiból, füst és gőz keletkezett, amely, mikor eloszlott, a prédikátor nem volt többé látható — eltűnt.
— Lássátok feleim! — mondá a remete — ez maga a gonosz lélek volt.
A nép pedig térdreborulva, buzgó imában adott hálát az Urnak, hogy megszabadítá a környéket a gonosz lélektől. A remete pedig megáldá a népet és visszatért barlangjába. „
Erről kapta hát nevét az Ördög-szószék és az Ördög-orom.