Írta: Katona Noémi
 |
| Nevegyre is emlékeztető tábla Gazdagréten Forrás: kozterkep.hu |
Nevegy határai időben
A leírások szerint hegyek között, völgyben fekvő Nevegy falu eredete egyelőre a múlt homályába vész – sőt, első említését is kétes körülmények övezik. Nevével ugyanis először egy Szent István király 1015. évi alapítóleveleként feltüntetett okiratban találkozunk, melyben az újonnan alapított pécsváradi apátság egyik birtokaként szerepel – az oklevél keltezése azonban hamisnak bizonyult, és csak az biztos, hogy 1220 előtt keletkezett. (Akit érdekel az okirat körüli bonyodalom, az a függelékben olvashat erről kicsit bővebben.) Jelenleg tehát annyit tudunk, hogy Nevegy falut valamikor még 1220 előtt, valamelyik királyunk a messzi pécsváradi apátság birtokába adta. Feltételezések szerint a település eredetileg talán Sasadhoz tartozhatott, és az adományozáskor annak területéből különítették el (az is lehet, hogy tényleg 1015-ben). Mindenesetre a későbbi középkori iratokból úgy látszik, hogy Nevegy még külön faluként is végig a sasadi Szent András templomhoz, a plébánia dézsmakerületéhez tartozott.
Ahogy Nevegy történetének kezdete, úgy vége is homályos. Az biztos, hogy 1433-ban már néptelennek mondták, és tudjuk, hogy területét szőlődűlők foglalták el. Feltételezik, hogy éppen a szőlőbirtokok nagyfokú terjeszkedése miatt hagyták el lakói (Sasadhoz hasonlóan), és költöztek talán Budára. Úgy tűnik továbbá, hogy az egykori Nevegy falu földjei idővel (újra?) Sasad részévé váltak. 1469. után végül Mátyás király (Sasaddal együtt) Budának adományozta a területet, Gazdagrét környéke tehát azóta tartozik a fővároshoz.
Szőlőt a török után újjáéledő városban (Budán és Óbudán) szinte minden valamirevaló polgár birtokolt, az ültetvényeket napszámosokkal műveltették. A korai városfényképeken is feltűnő, hogy ezeken a részeken nagyon kopár, fátlan a táj. Még a 20. század elején is csak növendékek voltak a facsemeték, amiket a szőlőtőkék helyére ültettek. A mai budai erdők, őshonos növényekkel beültetett ligetes parkok és kertek vagy vadvirágos gyepek tehát könnyedén lehetnek jóval természetközelibbek és sokszínűbbek, mint azok az ültetvények, melyek egykor szinte az egész budai dombvidéket elborították (ld. az 'Idővonal...' fejezet 1856-os térképén). Igaz, akkoriban viszont nagyságrendekkel kisebb volt a beépített és a leburkolt területek aránya.
 |
| Budai táj szőlőkkel, még a filoxéravész előtt (Rózsadomb, kb. 1872.) Forrás: pestbuda.hu |
A parlagon maradt területeket környékünkön jellemzően barackosokká, gyümölcsösökké alakították, majd később azok helyén épült fel a lakótelep, valamint a környék családi és társasházai. A sasadi barack egyébként még a 20. században is verhetetlen volt a környék piacain, mivel a hajnalban frissen szedett gyümölcsöt egyből vitték is eladni. Így leszedhették egészen éretten, miáltal sokkal finomabb, zamatosabb volt, mint a hosszabb szállítás miatt kissé éretlenül leszüretelt társai.
Nevegy határai térben
Azt, hogy hol álltak a falu házai, hol húzódtak utcái, nem tudjuk, mivel a lakótelep építésekor csak egyetlen lakóépületet találtak (ami akár egy külterületen elhelyezkedő tanya része is lehetett). A falu – földekkel együtt értendő – teljes területének határait azonban meglepően pontosan ismerjük. Ránk maradt ugyanis a nevegyi határjárás jegyzőkönyve egy 1325. március 24-re keltezett oklevélben, melyet 1380-ban I. Lajos király megerősített. (A határjárás teljes szövege a függelékben megtalálható.) Ez alapján Nevegy területe:
- kelet-nyugati irányban nagyjából a mai Madárhegytől a Sasadi út környékéig terjedt,
- észak-dél irányban pedig az Irhás-árok - Ördög-orom - Farkas-völgy magasságától Őrmezőig és az Egér úttól északra fekvő keserűvízforrásokig (Kőérberki szikes rét és Őrmezei rétek) tartott, ahol akkoriban a Szék (vagy Szik) nevű mocsaras tó terült el.
 |
| Nevegy falu határjárása térképre vetítve Pataki Vidor vázlata (1941.) Forrás: A kánai feltárás kiadványa (2018) |
 |
| Nevegy határai Végh András értelmezésében (szintén a fenti határjárás alapján) Forrás: Végh András - Buda város középkori helyrajza II.(2006.) |
Szomszédok ;) - a határjárás a Neveggyel szomszédos településeket is felsorolja:
Sasad
Északkelet-kelet felől Sasadtól választotta el Nevegyet a mai Sasadi út - Beregszász út környékére eső „Sasadra vezető út”. Érdekesség, hogy ez a határ-út közvetlenül a sasadi Szent András templom előtt haladt el, ami véleményem szerint egyrészt megerősíti az eredetileg Sasadhoz tartozás valószínűségét, másrészt ebből kiindulva Nevegy házait is az egykori sasadi templom közelében, a határt jelentő úttól nyugatra sejthetjük. (Kissé bővebben kifejtve a függelékben.) Sasad neve egyébként vélhetően a nyilvánvaló sas szóból ered. Régóta nincsenek errefelé sasok, de a környéket jól ismerő Jókai Mór (1825-1904) feljegyzései szerint az ő idejében a közeli Farkas-völgyben még fészkeltek.
Áronfölde és Kánya (Kána)
Délről Áronfölde és Kánya (Kána - ld. alább) voltak Nevegy szomszédai. Áronfölde a „Fehérvárra menő út” (ma Budaörsi út) túloldalán feküdt, valahol a Kelenföldi pályaudvar környékén, Kánya (Kána) pedig a keserűvízforrásoktól délre, a napjainkban Kánai-tóvá duzzasztott Kő-ér mellett. Nevegy déli határa a mai Egér út nyomvonalában futhatott. Kánya/Kána egyébként hazánk legnagyobb területű, és Budapest egyetlen teljes egészében feltárt Árpád-kori faluja. A templomának romjain kialakított emlékhely a kőérberki Tóváros lakópark szomszédságában, a sportpályák mellett látható. A falu feltárásáról részletes kiadványból is tájékozódhatunk ’Kána – középkori falu Újbudán, Egy szenzációs régészeti leletegyüttes feltárásának története’ címen. Az ásatások alapján a Budapesti Történeti Múzeum az egykori faluképről rövid animációt is készített.
 |
| Kána/Kánya falu rekonstruált képe a feltárások alapján Forrás: Budapest Régiségei - 2023,53. |
A patakparti falu létrejötte egy időpontra tehető a közeli hegyen álló 'Kánai bencés apátság' megalakulásával.
Kána, azaz Kánya: A manapság többnyire használt Kána alak alapjául (a kivételeket ld. később) a középkori latin nyelvű iratok „Kana”-ként írt elnevezése szolgált, melyet azonban jellemzően ’Kánya’-ként kellene olvasnunk, mivel az n és az ny jelölése a 13. század közepéig egységesen n betűvel történt, és az á ékezeteit sem volt szokás kitenni. Az Kánai apátságot beazonosító Györffy György történész is a Kánya alak mellett érvelt 1984-ben kiadott történeti földrajzában, hiszen: „Kányáról, melyet 1525-ben a Fehérvárról Budára vezető út mellett délre jelölnek meg, Tinódi (Lantos) Sebestyén Krónikájában – a ’Buda veszéséről és Török Bálint fogságáról’ (1541) írt 16. fejezetben – így szól:
Házától sietett az romlott Budába,
immár basa vala Kányánál táborba,
Szent Gellértnél vannak némötök barlangba”
A ’Kánya’ olvasatot megerősíti az is, hogy a nevegyi puszta Kánya felé eső határrészét (dűlőjét) Kányakapunak hívták (ld. a következő fejezetben). Így hát a madárhegyi Kányakapu utca innen eredő elnevezése Kánya falu eredeti nevét is megőrizte.
 |
| Kánya/Kána temploma a feltárások során - Forrás: kozepkoritemplom.hu |
Felmerült az is, hogy Kamaraerdő neve is Kánya/Kána nevéből vezethető le. Eszerint az eredetileg Kányai erdő nevet a török hódoltság után beköltöző német nyelvű sváb betelepülők ugyan lefordították (a latin Kana szó alapján) „Kanaer Wald”-ra (Wald=erdő), mivel azonban a falu a hozzá tartozó bencés apátsággal együtt már a török korra elnéptelenedett, a név eredetét nem ismerték. Azzal akarhattak hát értelmet adni neki, hogy kis módosítással Kammerwaldra változtatták, arra utalva, hogy a terület a királyi kamara birtokában volt. Később pedig ennek magyarra való visszafordításából keletkezett a mai Kamaraerdő elnevezés az 1847-es Dűlőkeresztelő eredményeképpen.
Kemecse
Nyugat és északnyugat felől Nevegy a Kemecse nevű faluval volt határos. A határleírás alapján a falut a mai Madárhegy, esetleg Spanyolrét területén sejthetjük. Mindkét helyszínre jellemzőek a szórványosan megjelenő középkori leletek.
Örs, Csik és Keszi
Kemecsén túl terült el Örs, a mai Budaörs elődje, és a határjárásban megemlítik Keszit is (ma Budakeszi), az onnan érkező úttal kapcsolatban. A középkorban egyébként négy település létezett a mai Budaörs területén: Örs, Csik, Horhi és Bobald, melyek számos környékbeli faluval ellentétben megérték a török kort, és csak a hódoltság alatt néptelenedtek el. (Bővebben és Budaörs újratelepítéséről is ld. az 'Idővonal: Gazdagrét környéke 1148-1880 között…' című fejezetet).
Örs egyike volt a Buda környéki szőlőtermelő falvaknak, lakosai elsősorban ennek köszönhetően gyarapodtak, gazdagodtak. A másik meghatározó tényező Örs életében, hogy részét képezte a középkori Magyarország (a Sóúthoz hasonlóan) egyik legfontosabb útvonalának, a Mészárosok útjának. A pesti rév közelsége miatti egyébként is élénk közlekedés mellett a 14. századtól fogva egyre gyakrabban tűntek fel itt a magyar szürkemarha csordákat Bécs felé terelő hajdúk, és ez busás mellékjövedelemmel örvendeztette meg az itteni falvakban élőket is. (Az utakról bővebben a következő fejezetben lesz szó.)
Csik falu a Budakeszi-árok (akkoriban Csiki-patak) két partján terült el, szőlőit a Csiki-hegyek és a Törökugrató (akkoriban Hatvantulkos-hegy) oldalában művelték. Nevét ma is őrzi pl. a budaörsi Csiki-dűlő, és Csiki utca, meg persze a (tévesen sokszor hosszú í-vel írt) Csiki-hegyek valamint a gazdagréti Csikihegyek utca is.
(Ezen elnevezéseknek tehát nincs közük a hosszú í-vel írt erdélyi Csíksomlyóhoz vagy Csíki-havasokhoz (kivéve, hogy közismert neveik hathattak itt is a hosszú í irányába) ellentétben sok környékbeli közterület nevével, amik valóban erdélyi helyekre utalnak, pl. Nagyszeben tér, Háromszék utca, Brassó út stb.)
Források:
Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai (Budapest régiségei, 1945)
Végh András: Buda város középkori helyrajza I. (Budapesti Történeti Múzeum, 2006)
C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században II. rész - A sasadi tizedper 1452–1465 között i „krónikája” (Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatócsoportok Irodája, 2015)
Filipszky István: Elfeledett évszázadok - Budaörs története a kezdetektõl 1719-ig (Budaörs Város Önkormányzata, 2000)
Terei György: Mi volt a főváros területén az Árpád-korban - Régészeti kutatások Dél- Buda és a Csepel-sziget északi részén fekvő Árpád-kori falvainkban (Budapest Régiségei, 2023, 53.)
pestbuda.hu: A budai szőlő; IV. Béla és Buda megalapítása
Magyar Károly: A török kori Buda (1541-1686) (budavar.abtk.hu)