Írta: Katona Noémi
Miért pont a vizekkel kezdjük? Egyrészt érdemes tudatosítani, hogy itt, a lakótelep közvetlen közelében ma is léteznek természetes vízfolyások – még ha nem is természetes állapotukban. Több helyen találhatunk betonpartok között folydogáló (néhol föld alá rejtett) vizeket, melyekről talán nem is sejtjük, hogy ezek évszázadokon, sőt évezredeken keresztül itt csörgedező, időnként zubogó patakok „maradványai”, melyeket a terület beépítésekor zártak mesterséges medrekbe.
Másrészt a Gazdagrét környéki táj egyes részei, a természeti látnivalók és a környék nevezetességei szépen felfűzhetők ezen patakok, vizek hálózatára, sokszor nem csak elhelyezkedésük miatt, hanem – mint azt látni fogjuk – történetüket tekintve is. Lássuk hát ezeket a vizeket!
 |
Gazdagrét környékének vízrajza (A Fővárosi Csatornázási Művek térképe alapján) |
Ahogy a képen is látható, egy kivételével minden patakunk a Keserű-ér vízgyűjtő területéhez tartozik. Legnyugatibb vízfolyásunk a kakukktojás, a Budaörshöz közel futó Spanyolréti-árok. Az ő vize a Kő-ér hozamát növeli.
Kis patakunk, a Keserű-ér
A Keserű-ér vize az Irhás-árok erdejéből indulva csordogál végig Hosszúrét mentén, majd a Budaörsi út és az M1/M7 bekötő alatt átbújva érkezik a nevét adó keserűvíz-források területére. A forrásvidék egyik része Kőérberki szikes rét Természetvédelmi Terület néven élvez védettséget különösen értékes gyógyvizei és szikes élőhelyei miatt (bár Kőérberek hivatalosan csak az Egér út túloldalán kezdődik). Itt találhatók a gyógyszertárakban ma is kapható Hunyadi János gyógyvíz kútjai.
A forrásvidék másik részére érkezve a patak az Őrmezei rétek mellett folyik el, ahol az enyhébb hatású, szintén forgalomban lévő Ferenc József víz kútjai találhatók. (Ld. bővebben a 'Keserűvíz-források: Kőérberki szikes rét - Őrmezei rétek' című fejezetben.)
 |
| Forrás: telex.hu |
A Beregszász úti-árok nevű mellékág vize egyébként szintén erdőben ered, méghozzá a Normafától délre lefutó közeli Farkas-völgyben, mellyel bővebben az 'Ördögorom – Farkas-völgy – Széchenyi-hegy' című fejezetben foglalkozunk majd.
A Kő-ér zavarba ejtő másik neve
Egyik vízfolyásunk, a Spanyolréti-árok tehát a Kő-ér vízgyűjtőjéhez tartozik. A Kő-ér gyűjti össze Törökbálint, a Budakeszi-árok, a Budaörsi-árok és a Kakukkhegyi-árok vizeit is, míg végül a Savoya Parktól valamivel délebbre torkollik a Dunába. Ott, ahol a Kő-ér keresztülfolyik a nevét viselő Kőérberek városrészen, a vizéből duzzasztott Kánai-tó a középkori Kána, illetve Kánya falu nevét őrzi (ld. később a 'Nevegy határai időben és térben' című fejezetben).
Ám van itt egy kis névzavar: A Kő-érnek ugyanis létezik egy másik neve, mégpedig a számunkra igen megtévesztő 'Hosszúréti-patak', viszont semmi köze sincs a Gazdagréttel szomszédos Hosszúréthez.
A helyzet az, hogy a Kő-ér törökbálinti eredési helyén húzódó rétet történetesen szintén Hosszúrétnek hívják, és a Kő-ér innen kapta ezt a másik nevet. Úgy tűnik éppen olyan messze van egymástól a két Hosszúrét, hogy a régi falusias időkben ez ne okozzon bonyodalmat, félreértéseket a helyiek között.
Mi a baj ezekkel a betonmedrekbe zárt patakokkal?
Addig, amíg bőséges és gyakori a csapadék, addig úgy tűnhet, tulajdonképpen semmi, hiszen a talajt eléggé átnedvesítik az áztató esők, és az olvadó hó. A betonvályúk nem éppen szépek, de ennyi. Amint azonban gond van a csapadékkal, mert pl. nem egyenletesen érkezik, hanem nagy kihagyásokkal hirtelen sok, vagy összességében is nagyon kevés, akkor már komoly bajt tud okozni az ilyenfajta "mederrendezés".
A vízfolyásoknak eredendően ugyanis két szerepe is van:
- a többletvizek elvezetése onnan, ahol sok van,
- a víz eljuttatása, és beszivárogtatása oda, ahol hiányzik, és a felszín alatti vízraktárak, talajvízkészletek feltöltése. (A talaj a legjobb víztározó: az egészséges, megfelelő vízháztartású talaj segítségével hosszabb aszályos időszakokat is jól átvészel a táj.)
Egy természetes, átjárható és kanyargó medrű patak mindkét fenti feladatra alkalmas, hiszen az általa szállított víznek van ideje és lehetősége a beszivárgásra. A gyorsan, betonmederben lefolyó víznek azonban nincs lehetősége ez utóbbira, így sem a növényzetet nem tudja táplálni, sem a talajvizet nem tudja pótolni. Így viszont a talajvíz szintje idővel komolyan lecsökkenhet, megindulhat egy szárazodási folyamat, és a terület élővilága (minket embereket is beleértve) kevésbé lesz védett a hőhullámok hatásaival és a csapadékhiánnyal szemben.
Fentiek miatt egyre több helyen kerül terítékre az ilyen patakok helyreállítása, akár nagyvárosi környezetben is.
(Minderről a Hosszúréttel és a keserűvízforrásokkal foglalkozó fejezetekben is lesz szó; környékünk vízrajzának múltjával a 'Régészeti feltárások Gazdagrét környékén' című és az 'Idővonal: Gazdagrét környéke 1148-1880 között...' című fejezetekben is foglalkozunk majd; a talajra pedig a 'Gazdagrét növényvilága - Természetközeli élőhelyek...' című fejezetben térünk ki bővebben.)